Mindennapok .

Régebbi bejegyzések

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Mindennapok . hírei, 2014/szept/29.

Csendes Percek - áhítat.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

SOHA NE ADD FEL
Márk 10,46-52.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál!

Tovább

Ártatlan szerelem.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Érezted e akkor, hogy mennyire szeretlek? Hogy forró gyerekfejjel, a szívembe kergetlek? Érezted e egykor, hogy milyen fontos voltál? Hogy táskámat ledobva, fejemben Te jártál? Érezted e olykor, hogy amíg tanultam A tanórákon folyton, csak is Rád gondoltam? Tudom, hogy érezted, mikor megláttalak Szünetben is sokszor, csak Téged vártalak Tudom, hogy jól tudtad, mert érezted legbelül Hogy fiatal szerelmünk, később mibe kerül Csak két ártatlan gyermek, olyan régen volt már Rég a múltba veszett, e szerelmes láthatár… Sokszor Téged várlak, még most is álmaimban De olyan régen elmúlt, hogy azóta feladtam Bár szeretetünk lángja még mindig szívemben él Oly sok szép emléket, könnyesen elregél… Édesded szerelem, színes gyermek álmok Csalódástól mentes, szikrázó határok Elaltatnak minket, érzem, nagyon várod Hogy többé ne érjenek, fájó csalódások… Tudom, hogy emlékszel, minden mozdulatra Mert e kislány szívét, mélyen felszántotta Gyermeki szerelem,… mi régen ködbe veszett… De szívem Veled élte… első szerelmemet… Árvai Attila© 2012-11-28

Utolsó hozzászólás

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 8 éve

Bár szeretetünk lángja még mindig szívemben él .

Tovább

Lelkem.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

Kinyílott a lelkem, mint a tubarózsa Egy titkos világra, egy szépséges ajtóra Itt volt velem mindig, e boldogságos ajtó Csak eddig zárva volt, homályos, hanyatló

Sok kő zuhant most le, szívemnek tájáról Én magam sem tudtam, lelkem bánatáról Most, hogy felszabadult, a szívem ébredése Lángot lehelt körbe, a világ peremére

Édes érintések, és temérdek csók özön Vágyak szenvedélye, mi túl van minden ködön Éhes tekintetek, és igéző mosolyok Kéjes, bűnös világ, itt el nem hervadhatok…

Családok esnek szét, dőlnek mind dugába Nő és a férfi is, zokog bánatába Mit évek alatt hoztak, mindent elvesztenek Egész életeket, egy lapra feltesznek

Hol egykor szerelem volt, most ádáz gyűlölet dúl A szívek megfeszülnek, a lélek is megvadul Bár mindennek vége lett, sorsok kettéválnak Most mégis hálás vagyok, e sokszínű világnakTiltakoztam nemrég, még a sorsom ellen De most már jól látom, szívem merre menjen Isten elém tárta, hogy nincsen semmi veszve Nem halt meg a lelkem, s el sincsen temetve Így most vidám vagyok, semmin nem aggódom Messze szaladt tőlem, régebbi bánatom Olyan sok pillantás, annyi titkos mosoly Szerelmet hordoznak, a lélek mélyén honol.

Utolsó hozzászólás

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 8 éve

Nagyon szép!

Köszönöm Marika.Kellemes napot kívánok mindenkinek.Puszika.Icu.

Tovább

Ősz apánk.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött Bennem az ébredés, eképp érlelődött Csillámos emlékek, borzolják arcomat Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat Néha olyan nehéz, a múltat újra élni Néha olyan nehéz… szeretni,… remélni… Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól Magányos most ő is, már fáradt az avartól Olyan sokszor járta már körbe a világot Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz Vibráló emlékek, mint a délibábok Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt… Ősz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket Abba őszült bele, hogy látta lépteinket Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog De mikor csak sírtál, Ő is veled zokog… Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!… Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő! Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban! Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk! Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk! Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt Hozz el a szívedből… s lesz, ahogy régen volt… Árvai Attila© 2012-10-19

Tovább

Napi Evangélium.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.

Tovább

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben