A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle,ami selyempapírba volt betekerve.Ez-mondta-nem egy egyszerű csomag,ez egy fehérnemű.Eldobta a papírt,amibe bele volt téve,és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére."Akkor vette,amikor elősször mentünk New Yorkba,8 vagy 9 éve,nem használta soha."Egy ,,különleges alkalomra" tartogatta.Rendben.Azt hiszem,ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz,amit a temetésre akart vinni.A felesége éppen akkor halt meg.Felém fordult és azt mondta:

,,Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra.Minden nap,amit élsz,egy különleges alkalom."

Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra,hogy mennyire megváltoztatták az életemet.Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok.Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül,hogy észrevenném a kertben a gazt.

 Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek,dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma !

Az éj szerelme szerte árad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

 

KELLEMES NAPOT.

OLVASÓIMNAK.

2015. július 31. – Péntek

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

A zenének egészségügyi hatásai is vannak: Verdit hallgatva például csökken a vérnyomásunk, más kutatások szerint pedig a zenehallgatás hatására javul mind rövid-, mind pedig hosszútávú memóriánk. Az alábbi felsorolásból a zenehallgatás további előnyeire is fényt deríthet!

 

Így csökkentik a dalok a vérnyomásunkat
A University of Maryland orvosi központja 2008-ban készített egy tanulmányt: 10 egészséges önkéntes segítségével vizsgálták azt, hogy miként változtatja vérnyomásunkat a zenehallgatás.

Urunk kegyelemben gazdag és hatalmas erejű Isten, aki kegyelmesen adja ezeket az ajándékokat mindazoknak, akik hittel fordulnak hozzá... Nekünk is ugyanolyan komolyan kell könyörögnünk a Szentlélek kitöltésért, mint ahogyan a tanítványok tették pünkösd napján. Ha ők rászorultak a Szentlélek segítségére, akkor nekünk még inkább szükségünk van rá. Az erkölcsi sötétség lepelként borítja be Földünket. A hamis tanítások, tévtanok és sátáni csalások rengeteg változata vezeti félre az embereket.

 

 

2015. július 30. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.

  Találd meg a Szeretetet ott, ahol vagy: önmagadban, magad körül, a másikban, a fényben, a fákban, a levelekben, a reggelben, a napsütésben, egy képben, egy dallamban. Legyen ez a nap is olyan amilyennek tervezted.Már ébredezik a lusta nap, és bontja sugarát. Az égbe nyujtozva szárnyra kap, és feléd nyitja mosolyát. Örömökben gazdag szép napot, sok mosolyt. Áldott napot Kívánok.

Szeretettel.Mária.

Szárnyalj és süssön Rád a nap,
Örvendj, mert szíved szeretetet kap,
S ha már mosolyogsz oszd meg velem,
Hogy mindnyájunknak szép napja legyen!
  Már annak is örülök ha csak egy pár sort,írsz nekem az aki gondolatban reményekben hinti mosolyát,no én most rád gondoltam.küldöm mindenkinek . küld egy drága érték mosolyát!

Sok Szeretettel.Mária.

Sohasem volt izgalmasabb és nehezebb feladat kamasznak lenni és kamaszt nevelni, mint napjainkban, a globális társadalom új távlatai és veszélyei közepette.

 

A világ nagyot változott, de – minden látszat ellenére – továbbra is a szülők lehetnek a legnagyobb hatással kamasz gyermekeik életére. Ehhez pedig mindössze azt a szeretet-nyelvet kell megtanulni, melyet a tinédzser legjobban megért. Gary Chapman könyve választ ad a legégetőbb kérdésekre, melyek a mai kamaszok szüleit foglalkoztatják.

"Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!" (Zsoltárok 122:1)
"Óh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test." (Zsoltárok 65:3)

MIVEL AZ IMA FONTOS RÉSZE AZ ISTENTISZTELETNEK, MILYEN ELVEKET KELL KÖVETNEM,
HOGY IMÁM ELFOGADHATÓ LEGYEN ISTEN SZÁMÁRA?

Isten jelenlétének érzete: "Értelmes képet kell alkotnunk arról, hogy miként jöhetünk Isten elé tisztelettel, szent félelemmel és áhítatos szeretettel.

Uram! Mennyek Atya!

Védelmezd a gyermekeinket a tudatlan és tudatos gonosztól,

 a finom és a fizikai szinteken teremtődő gonosztól,

a szándékostól és a véletlentől,

amely a meggondolatlanságból elkövetett.

Uram! Őrizd meg a gyermekeinket a balesettől és a betegségtől, a rossz szemtől és a rossz szavaktól, a rosszindulatú gondolattól és a dühtől, minden olyan embertől, aki aljas szándékot táplál, azoktól a lényektől,

 amelyek a Te Törvényeidnek ellenállnak.

2015. július 28. – Kedd

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

Útszéli cserje

 

 

 

Itt is úgy van,

mint az emberi világban!

Az egyik fa már szinte égig ér,

a másik törpe, fanyar bogyókat érlel,

s azt tartják róla, hogy

semmit sem ér.

 

Tűzre se jó,

mert göbecses az ága,

ő tudja jól

s szerényen meglapul

az útszélen, hol szelek vitorláznak,

de az ég napja rásüt

vigaszul.

 

A pillék és a méhek látogatják

mert a virága csupa, csupa

méz...

körül zsongják s egymásnak

hírül adják:

- Ez egy jó fácska,

másfelé ne nézz!

Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál

 

Az elfogadás benned él, ne félj
Csak szíved teljességével élj
Hiszen a te szívedben minden ott lakozik
Amire sok ember csak vágyakozik

Ha vágyik valaki egy igaz mosolyra
Hozzád fut, tudja ott megtalálja
Az az őszinteség, mely belőled árad
Mindenkiben egy örök csodálat

Vak, ki nem látja szemed tiszta fényét
Süket, ki nem hallja szavad szelídségét
Kőszívű, ki nem érzi lényed melegségét
Ki nem kívánja magának mindezek meglétét

Ha benned még mindig kétségek tolongnak
Kérdezd meg életét veled megosztó társadat
Neki ez nem kérdés, válaszként a szemedbe néz
S belőled tovaszáll akkor minden kétség

Nem hiheted, hogy a világ el nem fogad
Ki vagy az egyik legalkalmasabb
Ha nem fogadna el Isten teremtménye
Megkérdőjeleződne az elfogadás léte.

 

Mindenki azt ad, ami a szívében van

 

 

Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.

A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked?

 

 

 

 

A szegény ember így válaszolt:

 

Mindenki azt ad, ami a szívében van.

2015. július 27. – Hétfő

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát.

"Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved."

Példabeszédek könyve 24:16-17

Elestél? Eleshetsz. Nem szégyen. Ember vagy. Újra ugyanabban estél el? Nehezebb Neked, mert mardos az önvád - "ezt már tudhattam volna" - de ne maradj fekve! Kezdd újra!

Az igaz is elesik. De felkel. Naponta hétszer is, ha kell.

Ha látod, hogy valaki elesett, SOHA, de SOHA ne örülj neki!

Nagyon szépen köszönöm ezt a rengeted szép köszöntőt, sajnos per pillanat a könnyeimtől nem sokat látok!

Végtelenül kedvesek vagytok, hálás szívvel köszönök meg minden betűt, minden képet és videót!

Nagyon szeretek itt lenni köztetek, Mária úgy vonz ide, mint a mágnes és az a sok kedves hozzászólás, amiket Tőletek kapok, leírhatatlan boldogsággal tölt el!

 

Fogadjátok szeretettel tőlem a hálám virágait!

 

 

 

Hálás köszönettel Mindannyiatoknak, szeretettel:Anna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Drága Annám .

                                       Fogad tőlem.

                                               Sok szeretettel.

Tudom, ma van a névnapod,
Remélem, hogy levelem megkapod!
Kívánok még sok ilyen szép napot,
S ne felejtsd el kitől e sorokat kapod!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem, Magyar nótát dalolt a dajka felettem, Magyarul tanított imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörű szép hazám! Lerajzolta képed szívem közepébe; Beírta nevedet a lelkem mélyébe, Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábít innen idegen országba.

2015. július 25. – Szombat, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték.

 

 

Játékos cseppek szállnak a szélben,
mosoly ragyog az arcodon.
Egyetlen perced sincs veszélyben,
ha túl vagy régi harcodon.
Hitted, hogy küzdés csak az élet,
s minden pofon majd visszajár!
Ma itt a holnapot reméled,
s lelked a létet issza már.
Itt vagy, jelen vagy, épp a mában,
a múlt már megbocsáttatott,
s nem hordod súlyát mostanában,
leraktad már, mit rád rakott…Aranyosi Ervin © 2015-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

 

 

Életem szürke volt,homályos.Gondolataim esőfelhők.Egész énemmel a sivár földet markoltam,lapulva.Az ellenségek tengerén nem volt barátság- part. Magamban küszködtem a széllel.
Aztán jöttél TE,fény.Felkelt a nap,a hideg fájó emlékké zsugorodott.Beléd néztem,ember. Növekszik a zátony a folyó sodrában,rárakodnak újabb és újabb hordalékok. Végül kizöldül, sziget születik. Így nőtt bennem az érzés.
Ha messze vagy ,elsorvad a szivárvány, elhalványul a fák zöldje.

ISTEN MŰHELYÉBEN

Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.

Látni, hogy íme szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.

Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most sem késő.

Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat
odaadni, értem és odaadni másért:
egy megtörésért, hozzáfordulásért.

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagy ritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

1 Egy nagyobb, két literes kancsóba szeletelj bele egy almát. Bármilyen fajtát választhatsz, a víznek olyan íze lesz, mint az almának.

2 Add hozzá a rúd fahéjat egyben vagy néhány darabra törve. Öntsd fel vízzel, vagy ha hidegen szereted akkor töltsd fel a kancsót félig jéggel és utána öntsd fel vízzel.

3 Tedd be a hűtőbe, és hagyd kb. fél órát állni, amíg az ízek kiáznak.

Az eredeti cikk szerint 3-4-szer újratöltheted, mielőt az alma és a fahéj elveszítené az ízét, így kb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. július 24. – Péntek

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pénteken és hétvégén az előrejelzések szerint az ország számos helyén lehetnek nyári viharok, zivatarok, amelyek velejárója a villámlás, ez a rendkívül látványos, ugyanakkor esetenként veszélyes természeti jelenség.A villámlás a légköri elektromosság kisülése - fény- és hangtani jelenség, valamint mennydörgés kíséretében -, amely a felhők között, illetve a felhők és a talaj között jön létre.

Több mint 30 ezer forintot kaphatsz az iskolakezdésre: ki jogosult a támogatásra?Nemcsak a rászoruló családoknak, hanem szinte mindenkinek komoly anyagi megterhelést jelent az iskolakezdés, illetve az arra való felkészülés. Így aztán nem csoda, hogy a legtöbben minden lehetséges eszközt megpróbálnak igénybe venni, hogy valamelyest csökkentsék a terhet.

A munkáltató által adható iskolakezdési támogatás is jól jöhet, és sokat segíthet. Eláruljuk a részleteket.

 Határkőnél hittel megállni,
határkőnél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni:
csodákra emlékezni jó!

Meglátni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált tette:
csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen
hű mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!

Határkőveknél hálát adni,
és hallelujás köszönetben
méregetni, mi mérhetetlen:
csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
és számbavenni ezer áldást,
erőt, kegyelmet, megbocsátást:
csodákra emlékezni jó!

2015. július 22. – Szerda

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld.

Júliusi ragyogás

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Felhő eltűnt az égről
A forró nap kergette el
Ért kalásszal leng a határ
Búza tábla aratásra vár

Tücsök ciripelő hangját hallom
Rég múltba visszajár gondolatom
Mikor nehéz munka volt az aratás
S kegyetlen a júliusi ragyogás

S mégis szép emlék maradt nekem
Ifjúságom szép nyaraira emlékezem
Mikor a munka mellett volt jó kedv, kacagás
S lágy kenyér,nem volt párja más!

 

Kidőlt,bedőlt kerítése
Nád a tető,szél megtépte
Elhagyott a tanya háza
Gazdája vajon útját hol járja?
Eperfa búsan hajlong
Lombja már hűset nem ont
Elárvult már a tanya
Egykor felverte gyerekek kacaja

Gaz verte fel az udvart
Ablakán csak a nap kacsingat
Gazdag kertjét vadak látogatják
Nem várják vissza ember fiát
Mert embert próbáló volt itt az élet
A sok munka semmivé lett
Tavasz,nyár,ősz,tél váltakoznak
De ajtót itt, már ki nem nyitnak

Pedig volt fehérre meszelt fala
Muskátlival tele ablaka
Kuvasz kutya csak csaholt
Idegen után sebesen loholt
Hajnalban kakas köszöntötte a napot
Örömében nagyot kukorékolt
Visított az éhes malac
Volt itt tehén,bárány, baromfi had

De elbánt vele az idők sora
Mestergerendán lóg az elárvult csizma
Nem hordja azt már senki
A templomba misére,se faluba menni
Tanyák, tanyák,árva tanyák
Békében is végnapjukat alusszák
Csend honol kint is,bent is
Szél dalol örök altatót nekik

2O15.O7.15.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna

 

Galambok és csókák

Öreg akác,ahogy nézlek
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek
Ágaidra sok madár ült megpihenni
Szárad ágad,égbe nyújtod
Egy pár madár még fészket rakott
De a tavasz hiába jött el
Egy,két virágfürtöd ébredt csak fel
Galamb párak turbékolnak
Neked szép altatót dalolnak
Nyújtod ágad,de már száraz
Madár pihen,ha már fárad

De jaj,mi történt egy szép napon!
Csókák telepedtek ágaidon!!
Fekete,nagy csőrű sereg !

 

Néha túl sok az élet
túl sok a könyörgés
a kimondott szavak
a hasztalan beszéd
néha jó lenne megpihenni
valaki karjában csendben lenni
valaki illatán elbódulni
mákonyos örök álomban
valakit megtalálni
s többet fel sem ébredni
mert minek?
a további szavaknak
a további hazugságoknak
ígéreteknek
fogadkozásoknak
melyeket úgy sem tartok be
mert nem lehet betartani őket.

  „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”Gal 5,22-23

Szeretet: „A szeretet mennyei eredetű plánta, melyet naponta kell gondoznunk. A szelídség, a kedvesség, a hosszútűrés mindent eltűr és mindent elvisel, és az, hogy nem tudnak könnyen felingerelni, ezek a szeretet értékes fájának gyümölcsei. (Review and Herald, 1888. június 5.)”

Öröm: „Igéjében az Úr úgy mutatja be népét, mint egy örvendező népet… Törekedjünk arra, hogy megtanítsuk a hívőket az Úrban való örvendezésre!

2015. július 21. – Kedd

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Mt 12,46-50

Elmélkedés:

Jézus rokonsága is értesült azokról a vitákról, amelyek közte, valamint a farizeusok és írástudók között kialakultak.

„Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.”

A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá.

A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát.

Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.

Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?

Mindig arra menj, hol szabadabb a lelked,
s könnyülnek válladon az életteli terhek,
ahol akad még számodra annyi boldog nap,
amitől a szív-parazsa vágy-lobogást kap.

Mindig arra haladj, amerre még látod,
varázslatban fogannak az ifjúkori álmok.
Álmok mikben nincsenek aláhulló könnyek,
akkor sem, ha számuk napról-napra több lesz.

Mindig arra járj, hol élénk szín az emlék,
hol nem fedik fényét szálló homokszemcsék,
és nem temetik maguk alá rozsdaszín levelek,
melyeknek egynyári világa lelkeden üt sebet.

Mosolyogj akkor is,
ha sírnod kellene,
ha szemed fátyolos,
és könnycseppel tele,
mert az-az igazi
életerős jellem,
ki megvívja harcát
száz veszéllyel szemben,
akkor is, ha lelkében
összeroncsolták,
az élni akarás
hamuban szunnyadó
remény-szikráját

"Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."
Pál levele a filippiekhez 2:9-11
A Fiú volt mindig a legnagyobb Hatalom a Világmindenségben - az Atya adományozta Neki. Öröktől fogva elidegeníthetetlenül birtokolta a mindenek felett való uralmat.

Köszönöm Istenem!

Nekem minden egyes tavasz örömujjongás,
mert elhiteti velem, hogy az élet álmodás.

Szeresd az édesanyád, és szeresd az apád,
mert tőlük kaptad életed földhöz kötött jogát,
s tőlük kaptad azt a varázslatos csodát,
mely gyermekeid szeméből fényként tekint rád.

 

2015. július 18. – Szombat

   A  félkezére  béna  ember   szombatnapon  történt  meggyógyítása  után   a
   farizeusok kivonultak a  zsinagógából, és maguk  között arról  tanakodtak,
   hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott  onnét.
   Sokan  azonban  utána  mentek,  és  ő  valamennyiüket  meggyógyította,  de
   megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
   próféta jövendölése:
   „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
   szeretett fiam, akiben kedvem telik.

A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.

 Mit ér az élet szeretet nélkül?

Nem jó, ha a világ gonoszságra épül.
Tudd, hogy a bűn meg sohasem térül,
s a múltbéli borzalom idővel sem szépül.

A könnyek helyett lehetne mosoly az arcokon,
a harcok helyett béke, és minden egyes alkonyon
úgy búcsúzna a Nap, hogy a következő hajnalon
majd új reménnyel ébred, s áttör a rideg falakon.

Nem létezne gyűlölet, csak megértés és szeretet,
mindenki őszinte lenne, s nem játszana szerepet.
A lelkekben még ott élne az igaz, tiszta becsület,
s többé már nem könnyezne a bánatos fafeszület.

2015. július 16. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Mai rövid evangéliumi részletünk csak Máté írásában található meg.

Kívánságom

A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája.
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat

És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!
(Dsida Jenő)

Fohász

Áldott vagy, én Uram: mindenek Ura,
Ég és Föld ékessége és megtartó oszlopa.
Benned bízik szívem, és benned fürdik lelkem
mert Te vagy bennem az Értelem: az Egyetlen Védelem
Te vagy az én Erőm, az én biztos váram
Jöhet bárminő veszély: bízom oltalmadban.
Nem gyötör meg kín, és nem tör le fájdalom
Mi test és lélek gondja, Szíved irgalmára bízhatom.
Nem aggaszt a Holnap, és nem nyomaszt a múlt
minden Volt - van - lesz keservem Irgalmad kútjába hullt.

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...

Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket. Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk. Isten számára mi fontosabbak vagyunk.

  A napfény sugarától felszáll a harmat,
 És meleg szeretettel öleli a kertet,
 S bár mosolyog – de nem ad irgalmat,
 Ám ez még közel sem biztos rejtek.


 Majd aranyló sugara egyre feljebb halad,
 Aztán sokáig nyaldossa a felleget,
 Délre már a nevető egekig szalad,
 S izzó, forró csókjával díszíti a kék eget.


 Késő délután lassan elernyed már,
 És fáradtan hívja a szürkülő alkonyt,
 Felhők közt kúszva rá a sápadt hold vár,
 S Ő a nap köré, bársonytakarót bont.

Vándor… honnan jöttél és merre tartasz?

Hosszú utad során rengeteg szép virággal találkozhatsz. A virágok koronája a rózsa. Szebbnél szebbek, ezer színben pompáznak, hívnak, csalogatnak, hivalkodnak, elkápráztatnak. Kihívóak, gőgösek, kérkedők és kényeskedők. Illegve, billegve kínálják értékeiket, mint árusok a portékáikat egy kirakatban. Az illatuk kábító, mely megszédít és fogva tart. A büszke rózsák könnyen elcsábítják az óvatlan vándort., aki nem is gondol arra, hogy a rózsa illata, a színpompás külső csupán múló mámorral ajándékozza meg.

 

 

 Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!.

Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc neki, mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs, a tudását, kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

2015. július 13. – Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám.

 Szívembe belopódzott
a békesség csendje,
mely – mint friss hajtás –
még igen zsenge,
ezért vigyázok rá.
Mert harag volt benne
nagyon soká.
Mert a dudva belepte,
és keserű lett
rajta a harmat.
Mert azt tettem, 
amit mások akartak.

Szívemet régen
a gaz belepte,
és emberek uralkodtak
felette.
De mára már nincsen gyom,
viruló virág van helyette.
Édessé vált a harmat,
mert a béke csendjében
az Úr átvette a hatalmat.

A béke szeretnék lenni.
A nagybetűs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment.
A béke szeretnék lenni.
Létjogosult, igazi béke,
nem áltatás, nem ékesszólás,
csak béke... és nyugalom.
Nyugalom, mely éltet,
értelmet ad és továbbvezet.
Nyugalom, mely a szívembe dorombol,
lelkembe költözik és ott honol.
Nyugalom, mellyel vígan járhatok,
nem aggódhatok, nem síránkozhatok,
nem zúgolódhatok, csak... nyugodhatok...

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

Előttem rózsaszál,
csendesen sírdogál:
,,Letéptek, végem már,
Két lábbal léptek rám.
Lerogytam a földre,
Eltűnök örökre.
Ne menj el mellettem,
Különben elvesztem.
Jó volna felállni,
Álmaim meglátni.
Nap fényét csodálni,
Szerelmet találni.
E helyett hazudtak,
Álmaim becsaptak.
Szeretőm eldobott,
Két lábbal taposott.
Hol van az igazság,
Hol van a boldogság,
Mondd!
Mért ilyen az ember?
Helyette hazugság,
Ezernyi hamisság,
Tudd!
Ilyen élet nem kell!"
Vigyázva felveszem,
Szívemhez emelem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Esőben járok, de néha még mosolygok Mert minden búbánatot egy napon elhagyok Az élet csodálatos, de néha csak kegyetlen A szép örömök mögött, sokszor embertelen Esőben járok még, de egyszer kisüt a nap S a fény ragyogása, sok szépet tartogat Tudom, hogy a lelked, régen erre vár már A fényes ragyogásra, egyszer rátalál tán Az eső, hidd el nékem, sok mindent megtanít Néha bánatodban, tán kicsit meg is vadít Mikor megérzed, hogy most már fázol benne Mikor lelked vágyik, egy meleg menedékre Ha egyszer esőben jársz, kérlek, majd ne feledd Hogy én veled vagyok, s megfogom két kezed Mert, ha együtt vagyunk, a sötét eső elszáll Még a szerencse is, egy napon mi mellénk áll Tudom, esőben jársz, de várod már a napfényt Mind esőben járunk, most örömünk, csak emlék De soha ne feledd el, az eső felszáll egyszer S, hogy akkor is szeretlek, majd elmondom ezerszer… Árvai Attila© 2012-10-16

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilyenkor még a létezés is megfájdul A tested forrón, hevülten feljajdul Nem tudod, hová bújj a forró napsütésben Mindened felhevült, a rettentő hőségben Oly nagyon vártad már, ez égető nyarat De most, hogy benne vagy, fúrja az oldalad Szikráznak a rétek, gyúlnak a háztetők Hozott nagy hőséget, forrót és rekkenőt… Szikrázik a világ, nem tudod hová bújj Pedig bújnál gyorsan, nehogy végül meggyúlj Szereted a napot, de ez már sok belőle Jut a rétre, házra, a kövér legelőkre… Boldogan emlékszel, a régmúlt szép nyarakra De azok nem égettek lyukat a tavakra Mára ez is más lett, mint maga az életed Halványan pislákol, ködbe vész végzeted Minden megváltozott, az élet is csak rohan Néha még szemléled, a kék eget boldogan De szíved sokat szenved, érzem itt legbelül Boldogságra vágyik, mindig, s végtelenül Sorsod is olyan lett, mint az égető nyár Folyton csak álmodik, fénylő csodára vár Bár most még meleg van, s a remény is megmaradt De néha csak könnyezel, s nem érzed jól magad Sokszor magányos vagy, mint a szikrázó napsütés Néha megérzed majd, a tavaszi zsendülést Néha arra gondolsz, tán egyszer boldog leszel Én mondom, az leszel… hidd el, bármit teszel… Árvai Attila© 2012-08-02

 

 

 

 

 

 

 2015. július 9. – Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére

Mindenki saját otthonról álmodik, és úgy számol, hogy jó pár millióba fog kerülni az, hogy a saját házát felépítse, ezért a többség inkább albérlőként éli le az életét. Most nekik mutat példát Michael Buck, aki Angliában 150 fontból, azaz 53 ezer forintból épített h

ázat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A természetben talált anyagot, és a hulladékot használta fel Michael Buck, aki most bérbe adja a 150 fontból megépített házat.

Egyre több ember ébred rá arra, hogy valami nem stimmel a Földön. Egy beteg emberhez hasonlóan sokasodnak a tünetek, jelezve, hogy a baj súlyos. Az élet megváltozott és ez nem csupán a régi szép idők utáni nosztalgiának tudható be.

Furcsa időket élünk és a sötét felhők rendületlenül gyűlnek az égen. Az alábbi példák a teljesség igénye nélkül próbálnak rámutatni néhány fontos problémára.

A méhek és lepkék pusztulása
Elsőként a lepkék jelzik, ha baj van, méhek nélkül pedig létezni sem tudnánk.

Öreg kukás ,van itt szemét
Elméd,kezed,jobb napokat megélt
Válogatod más szemetét
Öreg ember,ott a helyed ?
Szép napjaid elfelejted?
Pedig szép volt ifjú élted
Volt vagyonod,emberséged
Nincs már semmid,csak emléked
Szemét telep jutott neked

Válogatod mások vackát
Találsz benne egy-két krajcárt
Kocsid húzod magad után
Meggörnyedve mész az utcán
Szemét dombon hajnal hasad
Ott találja magányodat
Te legyél az első sorban
Ki értékre lel nagy titokban
Válogatsz a szemét közben
Emlék tárgyak egy vödörben
Mit mesél a szemét neked
Régi múltad keresgéled??

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

 

 

 Mikor az ember átlépi az élet küszöbét,
és felsebzett sorsára könny-eső szitál,
hazavágyik hársillatú kicsi falujába,
ahol még szeretetről mesél a ház, a kert, a táj.

Odavágyik vissza, hol ismert volt az utca,
ismert volt a szomszéd, a szél-frissült határ,
s mindaz a megszokottá váló csendes nyugalom,
amiben ezer színt tetőzött a tél, az ősz, a nyár.

Odavágyik, hol a szó, dallam volt a szívnek,
ahol megbecsültek minden szép pillanatot,
ahol bűvös mesék világába hajókáztattak
a kukoricaháncsú fosztás-halmazok.

Elszorul a szívem, mikor olyan embert látok,
akinek ránc-telt arcán a sors-könnyei fénylik,
s aki, tudom, siralmas életét úgy küzdötte végig,
hogy magába fojtotta keserv-szenvedésit.

Elszorul a szívem, mert anyám látom benne,
az ő fájdalma sejlik abba a könnyes tekintetbe,
az a mélységes fájdalom, mely egy emberöltőn át
kísérte és nyomasztotta minden óráját.

Elszorul a szívem, mikor rádöbbenek arra,
mily gyarló is az, kit csak kapzsisága hajtja,
ki elnéz a nyomor felett, és észre sem veszi,
hogy érzései sincs már, mely emberré teszi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel
Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő
Útszéli fák között, versenyez a kikelettel
És a betonúton mutatta, hogy ő az erő.

Az út olyan lett, mintha egy termoszból
Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak
Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából
És az úti vándorok lassacskán haladtak.

Korán keltem, úton voltam
Suhantam a célom felé.

Az ősz - öreg anyóka reszketve - botolva, a konyhába tipeg. Kis teának, hogy vizet tegyen ... de visszalép legyintve; minek már ez ... Istenem ...! És lassan visszatipeg, és szobája is hideg, és szívét a magány dermeszti meg. - A gyermekek felnőttek. Az Ember ... rég meghalt. ~ Ó, én édes párom! Hát nem vittél magaddal ... És bújik az ágyba, kis melegre vágyva, várva a békés, a megváltó Halálra. Hisz senki sem kopog hogy; " Megjöttem!

2015. július 7. – Kedd

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

 .Nem tudom, ó Istenem...



Valami halk, lágy dallam száll
reszkető, összetört Világom felett:
Mintha a Múlt mélysége s a Holnap fénye
játsz'nának fölötte kérdés-feleletet.

Csendesült, halkká lett sikolyt küld
ez összefonódó dalba könnyeset a Múlt,
míg a Jövő már az Ifjúság üde-szép dallamát
mely Szeretni; s nem gyilkolni tanult.

Vad átkoktól terhes, semmibe hulló,
s csak tétován rebbenő a Múlt hangja
de a Jövő harsányan felelget néki:
- Hisz miénk minden csillagos éjszaka !

Köszönöm Barátaimnak, hogy eddig is hűségesen látogattak, 

s annyi szépséggel ajándékoztak meg!

A közösséget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Külön köszönetem azoknak, akik az elmúlt napokban is rendszeresen látogattak!Ide.,moderátor.Ilona.

 

 

 

 

SZÉP NAPOT SZERETETTEL.

 

Szia szép napocskát! Ha van valamid, ami jó,Ami barátaiddal megosztható,Legyen bár csak egy apróság:Hozhatja Isten áldását. Add tovább!Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,Egy kép vagy pillantás, mely kellemes. Add tovább!Ne feledd a másik fájdalmát!Te kell, hogy segítsd az úton tovább. Egy kedves szó vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább!Ha tudsz egy kedves történetet,Vagy hallottál az utcán jó híreket,Vagy jó könyvet rejt a szobád,Mely segít elűzni a másik bánatát,Add tovább!Ne légy önző a szívedben,De viselkedj a legnemesebben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitott ablak

Kinyitom az ablakom
Kitárom hát lelkem
Hadd repüljön szabadon
Amit eddig nem mertem
Hadd tudja meg mindenki
Nyitva van az ablakom
Hadd hallja mindenki
Szél viszi az én dalom
Vihart hoztál erre szellő
Bezárom hát ablakom
Nincs már zöldellő erdő
Elfújtad az én dalom
Érződik a levegőben
Hűvös van a szobában
Hideg mint egy temetőben
Elveszek a homályban
Hideg van és didergek
Pedig zárva az én ablakom
Már a madár se csicsereg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fogd a kezem

Fogd a kezem,mert fáradok
Göröngyös úton haladok
Fogd a kezem,ne engedd el
Menjünk együtt,ne hagyj el

Egyedül nehéz oly nagyon
Kimondani én nem tudom
Az élet még így is tartogat
Napsugaras szép napokat

Jöhet öröm,jöhet boldogság
Az is szép veled,ha virágzik az ág
Ha csendes eső elered
Tartogat még gyémánt cseppeket

Fogd a kezem,mert fáradok
Addig szeress,míg itt vagyok
Hisz,ha elmentem minden szó hiába
Nem találsz sehol a világba

Fogd a kezem mert elmegyek
Nem hagyok mást csak emléket
S megbánod majd vétkedet
Hogy korán elengedted kezemet

2O14.O5.2O.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net

 

 

 

 

 

 

 

2015. július 4. – Szombat

 

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdemes odafigyelni rá, hogy milyen zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk. Pórul járhat az, aki allergiás a parlagfűre és sok dinnyét, vagy paradicsomot fogyaszt. Magyarországon körülbelül 300 ezer ember keresztallergiás. Magyarországon körülbelül 1,5-3 millió ember allergiás, közülük egymillióan a parlagfűre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Július

Ilyen hőség sem volt itt már régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a jégen

ma délelőtt még s most beborult.Már
aprót söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll

a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.

Két ing repül el róla, két madár,
utána kap a szolga kerítés
és csúnya szájjal szitkot kiabál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenkinek egy kellemes hétvégét kívánok! Vigyázzatok jön a kánikula!

Nézd a tiszta kék eget,
zöld mezőket, réteket,
a napot, mely rád nevet,
mind érted teremtetett!

Érted és mindenkiért,
aki él a föld színén.
Gondoskodó szeretet
átkísér az életen.

Teremtődre tekints fel,
igaz hittel, reménnyel!
ne legyen más istened,
ki tévútra vezényel!

Belé helyezd bizalmad,
Ki új szívet, s lelket ad!
Forrása kristálytiszta,
felragyog az Ő napja.

Benne teljes életed,
boldogság és szeretet.
Utadon ha Ő vezet,
békességed megleled.

 

 MINDENT ÚJRA KEZDÜNK 

 

Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. Ujra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda. Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra lefekszünk.

És ez így megy folyton, folyton. Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég.

 

 

A tibeti hagyományok szerint minden Telihold napja százszoros erővel bír. Ezeken a napokon különösen érzékenyek vagyunk. Megérzéseink felerősödve működnek és könnyebben teremthetünk kapcsolatot Felsőbb Énünkkel, meghallva így lelkünk igazságát.

Telihold napján tetteink, szavaink, gondolataink és érzéseink százszoros erővel valósulnak meg.

Mire figyeljünk ezen a napon?

Legyünk tudatosak. Ha valaminek az urai lehetünk, akkor azok a saját érzéseink, gondolataink és tetteink.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!

 ,,Lesz még értéke a földnek"
Ha az ember maga veszi kezébe
Megint szántani az ekét
Sajátját szántja,új barázdáit a földbe

Nem számít csurgó verítéke
Megmunkálja szépen a földet
Lengő búzamezőt az Isten is éltet
Lesz még értéke a földnek

Örülsz tavasszal,ha zölddel a határ
Biztatgatva mondta jó apám
Meghálálja a föld a szeretetet
A mag gyorsan kikel,ha szívvel veted

Ha támadják is karvalyok és kufárok
Akkor is lesz élelme-e hazának
Mert szeretni kell-e drága földet
Minden rög kincset terem neked

Ha nem véded meg ezt a magyar földet
Kifolyik kezedből, mint homok
Gazzá,gazdátlanná válik a becsület
S nem emeli fel semmi a nemzetet

S szegény apám,ha most látná
Igaz a földnek nagy értéke van
Kufárok hada zúdul,nem bánja
Eladják alólunk a talajt

Spekulánsok"génmódosító"ígérete
Sokszorozni akarja a termést
Pusztul a föld kiásott lelke
Ugrásra kész a manipulált vetés

S a földnek már van értéke
De sok idegen vet,s arat
Neki ring az aranyló róna
Euróval fizet a magyar föld aranya

Talán még nem késő megérteni
Földjeinkre vigyázzunk nagyon !!

 

 

 

Komondor kutya csahol Tanyák hűs ölén Vigyázza a tanyát Nem ismeri a jövevényt Oly kietlen ,csendes most a puszta Égető naptól,visszahúzódott a kutya A vidéket ember alig járja Csak a kutya csahol,nincs itthon gazdája Mert nagy dolog idő van most Künn a határban Aratás ideje az egész rónában Kutyának dolga,vigyáz a tanyára Pedig,de jó lenne Hűs víz,szomjúság űzőnek A napnál bíz nagyon befűtöttek Perzseli a tájat,csak úgy éget Merre szem lát érett búzatáblák Már néhol az ügyesek le is aratták Az idén nagy termést ígér Ez lelkesíti a gazdát Igaz,csak lelkesítené Mert már a gabonát lábon eladták Nincs már magtár sem Régen lebontották Mert eladó volt itt minden Sáskák licitáltak Értéke is, élete is Megszűnt a tanyáknak Pedig a jó magyar föld Dúsan termi kincses gabonáját Paraszt ember bújában siratja tanyáját Az ő szíve értük szomorú,sorba lebontották Amerre szem tekint romban a tanyák Egy,csak egy tanya van Áll még merészen a vidéken Fehér komondor őrzi Ne térjen be idegen Hűséges állat ő,akár a gazdája Mert neki áll még egyedül a tanyája Földjét is műveli,igaz szeretettel Tudja ,hogy a jó föld megtermi Ami neki kell Mert szeretni kell,ezt a drága magyar földet Meghálálja a munkát,termésével éltet Tanyák ölén is szabadabb az élet Közel és távol átölel a természet.

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
Ki üldöz hazádból?
Ki elől menekülsz?
Út,melynek nincs vége
Út,mely megy a végtelenbe!

Út valahova !
Hisz oly nagy a világ
Menekülsz a veszedelem elől
S az ismeretlen feni rád fogát
Nem tudod mi vár Rád!
Út valahova!
Kísér ezer veszély!
Reménytelenség és félelem
Életre sincs remény?!

Úton,ha megérkezel
A szenvedés nem elég
A félelem,az ismeretlentől kísér
S ha megérkezel,s téves az irány?!

Lábnyomok

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Add a szíved.

Nyújtsd oda szívedet akkor is, ha nehéz Szerető emberek, kiket naponta látni vélsz Álarcban bujkálnak, csak néha őszintébbek Életük lezárva, s nem hallik ki ének…

Add át a szívedet, az igaz érzéseknek Ne dőlj be naivan, buta kérdéseknek A szíved nem hazudik, mindig tudja, hol van Az ő háza melenget, soha nem lakatlan… Ne bántsd a szívedet, ne is szégyelld soha! Sorsod majd kárpótol, hiába mostoha! Tudom, hogy úgy érzed, felesküdött minden De ha szíveddel élsz, csak szép jön életedben Néha néma harang, lelked bús lakhelye Mikor szertefoszlik, életed reménye Tudom, sokat teszel, hogy annyira igyekszel Ha mindezt szívvel éled, őszintébben érzel Nyújtsd át a szívedet, ne félj, hogy elveszted Ha soha nem mutatnád, az okozná veszted Mert minél többet érzem, a szíved szeretetét Megélem reményem, s boldogságom könnyét… Árvai Attila© 2013-04-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idő lékes hajójában mind egyek vagyunk,
nem számít honnan jövünk, merről indulunk.
Egyetlen utunk van, mely a végtelenbe mutat,
letérni róla hiába akarunk- a szívet mindig
legyőzi a bennünk élő tudat.
Az ész azt mondja; ma élünk- holnap meghalunk,
de nem mindegy mit, hogyan teszünk,
s amíg lesz pillanat, hogy gondolkozzunk ezen,
számtalan esély van rá, hogy nyerni is merünk..