Aranyosi Ervin: Áldott, Szép Húsvéti Ünnepet Kívánok

Áldott, szép Húsvéti ünnepet kívánok,
köszöntsenek nyulak és kedves bárányok!
Locsoljon meg, aki szépnek akar látni,
de ezért itallal, ne akard kínálni!
Tudod, Húsvét után elmúlik a mámor,
s dülöngélő embert nem talál el Ámor.
Mikor itt a tavasz, kezdődnek az álmok:
Áldott szép Húsvéti ünnepet kívánok!

Aranyosi Ervin © 2014-04-18.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.

A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3:2)

Mai Igénkhez, íme, egy történet: Egyszer egy békétlen szívű asszony, miután nem bírta elviselni, hogy a falu kiközösítette, szomorúan ment fel a község melletti dombon álló templomhoz, hogy elsírja bánatát a lelkésznek. Kint a virágoskertben találta a lelkészt és rögtön meg is kérdezte: Mondd meg nekem, miért nem szeretnek engem az emberek?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 31. – Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta.

Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya? „Magad mondod - válaszolta. A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak! Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten legcsodálatosabb műalkotása

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2,10)

Isten remekműve vagy! Ez azt jelenti, hogy nem vagy hétköznapi, átlagos, hanem egyedülállóan eredeti vagy! Amikor Isten megalkotott mindent bevetett, hogy pontosan olyan legyél, amilyennek Ő akart.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 29. – Virágvasárnap

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Virágvasárnap, a húsvét előtti vasárnap, a nagyhét kezdete. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti napokban.
A Nagyhét kezdete
A nyugati keresztény egyházak liturgiájában kiemelten fontos dátum virágvasárnap, amely mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A böjt utolsó, legfontosabb hetének, a nagyhétnek kezdete: a katolikusoknál ezen a napon a templomban barkaszentelést, barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

Könyörgés Virág Vasárnap van Nyílik száz virág Názáreti Jézus gondolok Rád Pálma ággal ment a nép eléd Üdvözöltek,köszöntöttek Szeretetük sugárzott feléd Egy hét sem telt feletted el Édes Jézus elárultak Elárultak kakasszóra Másnap reggel virradóra Megjártad a Golgota hegyet Pilátus mondott Rád ítéletet - Az ember hálátlan pára Nem figyeltek Jézusom fájdalmára Akik egykor éljeneztek Kiáltottak"Feszítsd meg"-et Jézusom lelked elszállt Az emberért haltál kínhalált Hogy keresztre feszítve Megváltást kértj az emberre !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja. Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés. Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lépj ki!

Mire ő így szólt: „Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14,29)

Lehet, hogy a csónak, amelyből ki kell lépned, a múltad. Néha már annyira szokásunkká válik a múltunk miatti panaszkodás, valamint annyira lefoglal az, hogy a múltunkat okoljuk mindenért, hogy egyszerűen elmulasztjuk a jövőnket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 27. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hallgassátok, mit mond az én szívem Mert én a lélek nyelvét beszélem Ajándékul kaptam, ezt a Teremtőtől A szép mennyországtól, és maga az időtől… Láttam én ott mindent, mi a lelkünk álma Boldog voltam egykor, ez édes mennyországba Ott tanultam írni, és hozzád is szólani Boldogságod látni, jajszavad hallani… Beszéltem Urunkkal, azt mondta, hogy szeret Mikor szomorkodtam, megfogta kezemet Elvezetett engem, az érzések házába Azt mondta: „Mutasd meg, hogy mindenki meglássa!” Láttam sok bánatot, láttam sűrű könnyet Láttam hajléktalant, s láttam menedéket Láttam még sok csodát, amit kibeszélnék… Néha bánatomban, Néked elmesélnék… Ott kaptam e málhát, maga Jó Urunktól Mindig is velem volt, csak féltem önmagamtól De most Hozzád szólok, Te hűséges utazó Tudom jóember vagy, s, hogy örök álmodozó A lélek nyelvén szólok, a szívek hangján súgok Egészen majd addig, amíg el nem múlok… Sokan megértitek, az én hívó szavam Lépjetek hát közel, mindezt elmondhassam Sokat sírtam én is, de sokat is nevettem Sok rémisztő felhő, gomolygott felettem Látlak mindőtöket, mi szívetek fájdalma De ott van szavaimban, a teremtő oltalma Ezért mondom Nektek, hogy néha hallgassátok Fentről az egekből, mit üzen Atyátok Meddig mondja mindezt, én nem tudhatom Amíg életben tart… és áldás van ajkamon… Árvai Attila© 2012-10-13

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 26. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”.

 

            Figyeljünk az egészségünkre.

             Könnyen megfázunk a tavaszi időbe.

          Használata egyszerű,hasznos lehet.

A konyhasó ízesebbé teszi ételeinket, azonban fogyasztását a legtöbb esetben csak igen kis mértékben ajánlják az orvosok, hiszen több betegség előremenetelét segíti: magas vérnyomás, érelmeszesedés, sorolhatnánk… Amennyire egészségtelen az egyik oldalon, annyira hasznosan alkalmazható a másikon, ugyanis a filléres tételnek számító asztali só sok népi gyógymód fő alkotóeleme.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barátok olyanok, mint a fénylő csillagok,
Van, hogy nem látod őket,
De tudod, hogy mindig ott lesznek veled!
Érezni kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén."

 

Maurice Maeterlinck

Sűrű Fátyol ereszkedik a Földre.
Tejszerű sejtelem fénye
Körülveszi mind az Embert,
Hogy ne emlékezzen az Égre.


Beborítja, emlékeit törli,
Magára marad a Létben.
Embernek tanul lenni most.
Fejlődésnek indul a lélek.


Kevés az, aki ezt felismeri
És arcát a Fény felé emeli.
Kevés az, aki hittel él.
A többit az Anyag elnyeli.


Az Idők Hajnalán történt ez,
De most ritkul a Fátyol,
De még mindig kevés az,
Aki lerakta az Anyagi Világot.


Elfeledték az Otthon Fényét,
Ahonnan lelkük érkezett,
Csak a pénz, a hatalom
Jelent nekik értéket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudod, a barátság különleges kincsünk!
Mi kell, hogy valakit barátnak tekintsünk?
Próbáljuk megírni együtt a receptet!
Szívünk egy nagy kondér, legyen ez a kezdet!
Lássuk, mi kell bele? Kell egy csepp jó érzés,
némi kíváncsiság, egy csipet megértés!
Nagy adag kedvesség szépen elkeverve,
megértő figyelem bizalommal telve.
Remény, hit, biztatás, együttérzés, álmok,
jó szándék, közös cél s türelem, ha várok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A téli tücsökágy diólevél.
Jól szigetel, nem fújja szét a szél,
és illatos, meleg álmot sugall
nyáremlékű árnyék-zugaival.

Lapul az élet lágy avar alatt.
Csírát óvnak a réteges havak.
Hosszú a tél: türelmünk, mint a jég,
a nap forró kezét óhajtja rég,

és zene kell! Hé, tücskök, madarak!
Rozsda rágja hangszálaitokat;
gyertek elő! Hangoljatok hamar;
tavaszvarázslás legyen ez a dal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 24. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 23. – Hétfő

Egy alkalommal jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyeső, aranyág, tavaszodik a világ! :)

 

Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! "csivitt" cseng, s hallani,
"csivitt" a feleletet.

Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett, csivitt,
csivitt, tán holnapig csacsog
cinkém, cseveg.

Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv.

 

 

Ezt a mondatot most éld át, és figyeld magadban. Hamarosan érzed, hogy a mélyén ott van az a tapasztalatod, hogy otthonod csak ott van, ahol szeretnek. Ha valaki "hazamegy", olyan helyre megy, ahol szeretet van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. "Itt végre jó. Hazajöttem."

Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon.

Galambos György

Barátság 

Ősz szakállú Öregapám mondj egy új mesét, 
Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék, 
S ha leszáll a Nap este,vajon hová megy? 
Hova tűnnek,hova mennek a sötét fellegek? 

Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat, 
Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt? 
Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál? 
Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál? 

Hogyha én is nagy leszek majd,vár reám egy lány?? 
Hozzám bújik?...Becézget majd?...miért?...ez talány! 
Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám! 
Felelj nekem!...Mondj el mindent!....kéri unokád. 

Kis bogaram!

 

Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya.
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága!
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett!
Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,
Tűrj, mert bánat után, örömvirág fakad.

...ISMERETLEN ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagyböjti időszakban, a húsvétot megelőző negyven napos időben sokan sokfelé böjtölnek, mégsem mindegy, hogy hogyan. A református egyházban nincsen tételekbe szedett kötelező böjtölési rend, az Úristen Szent Lelkének vezetésére hagyatkozunk. A Lélek szabadsága azonban nem jelent fejetlenséget! A hívő ember azt teszi, amit akar, és ha valóban Jézus elé viszi életét, akkor azt akarja, amit Jézus kíván meg tőle.

2015. március 22. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékkönyvem színe is megkopott,
múltat idéznek a megsárgult lapok.
Ákombákom írás, virágok, dátumok,
idézik egykori szertelen önmagunk.

Hol vannak már a régi nyarak,
mikor futottunk a zöldellő mezőn?
Pillangót kergettünk a széllel,
s jártuk az erdőt titkokat keresve.

Hol van már az a bolondos délután,
mikor két szép szemed elvarázsolt?
A szerelem kicsi szívemig ért,
ahogy jött könnyű pilleszárnyon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavasszal minden más, Mint máskor bármikor Tavasszal a szívem is Megnyílik, száll, dalol A rétek virága, mi Szivárványban pompáz Minden mélyen alvót Megindít és felráz Ébredj hát fel Te is! Te halkan, mélyen alvó Csodáld az életet! Fuss karcsú fák alatt! És imádd a réteket! Locsold kútnak hűs vizét Megfáradt arcodra Terítsd ki a szívedet A tavaszi illatra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nap, mint a rest csiga, mászik, Zivatarként zúg el a másik. Mindegy, csak ugyanoda érnek. Mit szólna ma tegnapi éned? Amit éltél tisztes erényben, Csupa félség s ösztön a fényben. S ami pelyvád hull ki a rostán, Nem lesz színig az se gonosz tán. Mindegy, tovazizzen az élet: Eszmélsz, s már itt az ítélet. Szíved, agyad ostoba röggé... Magad igy vagy amúgy, de örökké.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott... És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent Patrik, Írország védőszentje Krisztus után 385 körül született Walesben Maewyn néven. Kevésen múlt, hogy nem tölthette be Írország püspöke rangját, mert hiányzott az előírt iskolázottsága.

Visszaemlékezéseiben 16 éves koráig pogánynak tartotta magát. Abban az időben történt, hogy szülőfaluját portyázó rablók támadták meg, őt elrabolták és rabszolgának adták el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az, aki bátor, az, aki nyitott, folyton tanul, változik. Beengedi azt, ami érkezik, ad neki egy esélyt, de sohasem ítélkezik. Halad a saját maga megismerése felé vezető úton - letéríthetetlenül, akadályokkal nem foglalkozva valósítja meg magát.
Oravecz Nóra

 

 

 Babits ezt a verset 1916-ban írta, és olvasta fel a Zeneakadémián egy tavasszal rendezett Nyugat-matinén. A vers nyíltan a háború ellen foglal állást. A "húsvét előtt" egyrészt utal a konkrét körülményekre, másrészt szimbolikusan értendő, a húsvét a feltámadást jelképezi, azaz a háború befejezését, az újjáépítést, a talpraállást.

 

 

Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü szélto~l részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
- mennyi a vér!

Be szép az ég bíborló baldachinja,

S be jó alant heverni szemlehunyva,
A csend szól, mintha hegedűhang hullna,
Hegedül a csend, hűs arany a húrja,
Hallgatja a szív, elalszik a búja,
Álmodik a szív, s az álmot nem unja.

Mindent megun a szív, szerelmet is,
Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is,
A bú bakján ül, mint egy bús kocsis,
És hova hajtson, nem tudja, a hűs
Estén, és elbóbiskol néha s kis
Álmok ringatják...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A március Petőfi hónap
ha süt a nap, ha fú a szél,
ő ragyog itt a napsütésben,
s a szél szavában ő beszél,
s ha égzengéssel, villámfénnyel
ránk tör a tavaszi vihar,
mintha a szélvész kürtszavában
harsogna a Nemzeti dal.

Nincs március Petőfi nélkül,
e kettő egy száz éve már.
Az ő szemével látjuk, hogyha
madárka a bokorra száll,
fülével halljuk rebbenését,
s azt is, mikor egy bősz folyam
vagy egy rabnép láncát letépte
a szabadság felé roham!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A döntés a tiéd!!!!!
ISTEN TÉGED IS FELTÉTELEK NÉLKÜL SZERET, ÚGY AHOGY VAGY! GYERE HOZZÁ, SZÜKSÉGED VAN RÁ. ÉRTEM ÉS ÉRTED HALT MEG, KIFIZETTE AZ ÁRAT, HOGY ADHASSON NEKED EGY ÚJ ÉLETET!
Mit kell tenned??
1. Higgy a Jézus Krisztusban és üdvözülsz! ("Mert kegyelemből tartattatok meg, HIT által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Efézus 2,8 )
2. Mondd el ezt az imát szívből:
Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Istennek fia.

„Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.”  (Példabeszédek 21:30)

 

Az ember az Úrtól kapta a bölcsességet. Isten az Ő Szellemével felruházott bennünket még értelemmel, tudománnyal minden mesterségben. Az ajándékok mellé megkaptuk a feladatot is. Alkalmassá tett bennünket. Mivé lett a kezünkben a bölcsesség, értelem? Eltékozoltuk és visszaéltünk velük.

ÉN: Uram, kérdezhetek Tõled valamit?

ISTEN: Természetesen.

ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...

ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?

ISTEN: Ezt hogy érted?

ÉN: Hát, reggel elaludtam.

ISTEN: Igen...

ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.

ISTEN: Aha...

ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom

kellett.

Kovács Gabriella
Egy rózsaszál..

BOLDOG SZÜLINAPOT MARIKA LEGYEN ÁLDOTT MINDEN LÁPTED ,,,,

 

Egy rózsaszál sosem beszél,
De mégis mindent tud
ha kell szeret, s ha kell
boldogságot, hűséget ígér.

Csodás színeiben virágzik,
Tüskés szárán
mégis oly büszkén,
délcegen pompázik.
Ha le is szakítják nem lázad, tűr halálig.

Csak egy rózsaszál, s elmond
ha kell bánatot, örömet.
s azt is mit talán
szavakkal kimondani nem lehet.
De van mikor sajnos mindent eltemet...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt, ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt. Halk csermelycsobogást, egy tiszta új lapot, egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot. Szappanbuborékot, vízeséspermetet, zúgó tengermorajt, vakító-kék eget. Egy bársonyos, puha, zöld mohatapintást, hullámzón sárguló búzamezőringást. Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet, illatfátyolba bújt virágzó réteket.

Helycsere

Schmindt Károly Imre

Ma szeretnél boldog lenni?
Hát... valamit kéne tenni,
hogy ez valósággá váljon,
s mosoly az ég felé szálljon.

S hogy mosoly ég felé szálljon,
simítani kéne ráncon,
tükör talán megmutatja,
mi a mosolygásnak titka.

Nézz hát belé, s lásd meg magad,
eltüntetheted ráncodat,
ha benne magad úgy látod,
nem áll jó Neked a ráncod.

S ha benn már nem magad látod,
ám meglátod Mennyországod,
ránc simul és öröm fakad,
helyén már csak mosoly marad.

Szeretnék a szél fuvallatával simogatni,
szeretnék a nap sugarával melegíteni,
szeretnék én a levegő lenni,
mert szeretnék mindig Veled lenni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Móra kézírásával hitelesített dokumentum megtalálható a Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményében.

10 parancsolat:

1. Ne legyen neked más urad és parancsolód, mint a te kis Tited, aki szelíd és könnyes, forró és szomorú, adó és elvevő.

2. Saját kezeddel tépd ki a szemedet, nem ha megkívánna más asszonyt, csakis ha megakadna rajta.

3. Megemlékezzél róla, ha virágot látsz, hogy ő csak teneked nyílik igazán és ha pillét, hogy ő soha nem száll el a te tenyeredről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fál: az ido ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit toled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Aranyosi Ervin: Vegyél példát rólam! Pici vagyok, mégis úgy tudok szeretni,
cseppnyi világomban boldog tudok lenni!
A kis életemet játéknak tekintem,
szeretet morzsáim – mint magot – elhintem.

Ahova a mag jut, kikel, kivirágzik,
mosolyt varázsolva arcotokon játszik.
Fénye reám ragyog, csiklandozza orrom,,
nem tudom megállni, muszáj mosolyognom!

Menekül a közöny, bujdosik a bánat,
s ne félj, ha velem vagy, nem jönnek utánad!
Mert ahol vidámság, szeretet tanyázik,
eltűnik a rosszkedv, mint papír, elázik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. március 5. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ágyunkban lassan ránk talál a reggel.
Feléled, s hosszan csörömpöl a vekker.
Ébredj, egy új nap bontogatja szárnyát,
hagyd ott az álom hullámzó óceánját!
Engedd, hogy jóság költözzön szívedbe,
ne élj többé magánytól számkivetve!
Utad jó kedv, s a szeretet kísérje,
engedd, hogy szíved szeretet fénye érje!
(Aranyosi Ervin)

 

 

 

A tavasz a megújulás, a természet újjászületésének az évszaka. A nappalok hosszabbodnak, enyhül az időjárás, és lekerül rólunk a nagykabát. A hó alól virágok kukucskálnak, dugják ki a fejüket, madarak készülődnek a fészekrakáshoz, és csivitelésüktől egyre hangosabbak a kertek és a mezők.

Március a meteorológiai évszakváltások szerint az első tavaszi hónap.

Ősi magyar nevén Kikelet hava, de a népi kalendáriumban pedig Böjtmás havaként említik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.

 

Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

március 03. Radnóti Miklós: Március

 

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.