Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, – súlytalan vagyok.
Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:
Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idő elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.
Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.
Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, – áldott a napod –
Tiszta szívből és őszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)
Hallottad-e már: a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít.
A legjobb masszőr, a testben legbelül!
Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, – törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.
Lelkedből bőven áradjon derű,
rajzolj mosolyt, arcokra nevetést!
Az öröm magját elvetni egyszerű.
Kövesse bőség a jókedvű vetést!
Kapcsolódó hírek:
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad neked.
Esti vers.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad neked.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad neked.