Szeresd önmagad!

“Ha magadat nem szereted, senkit sem szerethetsz.”

Ez a heti útravaló. Kár, hogy én ezt csak későn kaptam meg.
Azt hittem, a szeretet másokkal kapcsolatos élmény. Elég, ha téged, őt, titeket, őket szeretem. Hogy magamat is szeretnem kell, azt nem tudtam. Önmagam szeretetét összetévesztettem az önzéssel, a hiúsággal és az egoizmussal.

Nem az! Megtapasztaltam, hogy ha magammal rossz viszonyban voltam, senki szeretete, de még a szerelme sem ért el hozzám. Nem esett jól. Nem is tudtam viszonozni. Hiába szerettem másokat, ha önmagukkal diszharmóniába voltak, az én “adásom” sem jutott el hozzájuk.

Nem “vették” a szeretetem adását, nem voltak ráhangolva. Gondolj bele: lehangolt hegedűdet senki más, sem a másik hegedűs, sem az egész zenekar, de még a karmester sem tudja helyetted fölhangolni. Azt neked kell, különben összezavarod az egész muzsikát.

Mi mindent fordítva látunk. Azt hisszük, hogy a külső határozza meg a bensőnket. Majd ha ő jön – gondolod -, akkor én is jövök. Ha kapok, majd én is adok. Ez nem így van. Csak amit belül megteremtettél, jöhet létre kívül.

A világból ezerféle adás árad, de te – rádiós hasonlattal – csak azt fogod a sugárzásokból, amire a lelked rá van hangolva. A potméter ott van benned! Mindenre neked kell ráhangolódni, és abban a pillanatban, amikor belül ráállsz – mondjuk a “szép zene” hullámhosszára -, a szép muzsika egyszer csak hallhatóvá válik számodra.
Nem azért, mert véletlenül kifogtad az űrből, hanem mert belül már megteremtetted a megvalósulás feltételeit. Így vagy mindennel. Így vagy ezzel az írásommal is. Csak akkor érint meg, ha ráhangolódtál. Igazából előbb tudtad már, mielőtt elolvastad.

Ahogy a szép zenét is előbb érezted és talán hallottad is, mielőtt a külső zenekar játszani kezdett volna. A szeretetre is rá kell hangolódnod. Nem úgy, hogy sóvárogsz és szenvedsz a hiányától, hanem úgy, hogy önmagaddal szeretetteljes, jó viszonyba kerülsz.
Nem a lelkeddel, mert az teli van olyan zűrös érzésekkel és gondolatokkal, amiket nem lehet szeretni. Hanem a benned lakó Igazi Éneddel. Őt kell szeretned. Ő már most is szeret téged – de te nem érzed. Nem is tudsz róla. Mert nincs ráhangolva a lényed.

Ha ez a hangolás egyszer sikerül, rájössz, hogy ez az Útravaló fordítva is igaz:“Senki sem szerethet téged, amíg önmagadat nem szereted.”Lehet, hogy szeret, de nem jut el hozzád. Mert nem vagy ráhangolva.

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv.