2014. december 17. – Szerda

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.

Mt 1,1-17

Elmélkedés:

Nyilvános működése idején a zsidó vallási vezetők tudni akarták és több alkalommal meg is kérdezték Jézust, hogy kinek a küldetésében tanít és milyen hatalommal teszi csodáit, miként erről a múlt héten már szó esett. Csodáit látva például a názáretiek nem értették, milyen erővel képes rendkívüli csodákat tenni az a Jézus, akinek családját jól ismerték, s akit ők Józsefnek, az ács fiának tartottak (vö. Lk 4,22). Az élő kenyérről szóló beszédet követően szintén ez a vélemény hangzik el (vö. Jn 6,42).
Írásának kezdetén Máté evangélista igyekszik magyarázatot adni Jézus származására vonatkozóan, ezért összeállítja Jézus családfáját, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Jól vagy kevésbé ismert ószövetségi személyek sorakoznak Ábrahámtól, a zsidó nép ősatyjától egészen Jézus koráig. A családfa egyik kulcsfontosságú szereplője Dávid király. Az evangélista az ő leszármazottjaként mutatja be Jézust. Ennek oka az, hogy a korabeli felfogás szerint a messiás Dávid király családjából származik.
A névsorban férfiak következnek egymás után, utolsóként Józsefet említi. Szent Józsefről tudjuk, hogy Jézusnak nem vérszerinti apja volt, hanem csak a nevelőapja. Mivel ő volt Máriának a férje, ezért a törvények szerint őt vélelmezték Jézus apjának, ahogyan erről az említett esetek is tanúskodnak. A felsorolás így fejeződik be: „Ő (József) volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született” (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek hajlamosak a mondatban szereplő „akitől” névmást Józsefre vonatkoztatni, pedig az nem őrá, hanem Máriára vonatkozik. Helyesen értelmezve két állítás fogalmazódik meg a mondatban. Az első: József volt a férje Máriának. A második: Máriától született Jézus.
És ha nem József volt Jézus vérszerinti atyja, akkor ki? E kérdésre ad választ a holnapi evangélium.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Áldott szép napot az olvasóknak.