A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül
messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt
bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt
az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő
Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen
erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani!
Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.
A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett
kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre
ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy
lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki,
mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az
istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott.
Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen
világos lett.
Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.
A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem
szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt
magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a
közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni.
Maradhatok?
Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha
elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod
nekik, hogy láttál engem.
- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s
nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el
hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.
Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket.
Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az
embereknél, akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül
messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt
bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt
az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő
Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit.
Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova
elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni
beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod
majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.
-
Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy
a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is
szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A
istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt,
láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával,
amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s
őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp
hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az
asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha
fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
-
Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé.
S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt,
amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta:
- Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a
gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj
nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.
- Te már soha többé nem
leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig
nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod
megtartani, ha tovább ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután
elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön
keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a
fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag
boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek
sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a
Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy
valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont
tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt
kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis
csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem
lett volna egy nagy-nagy kívánsága.
Kapcsolódó hírek:
Egy pohár tej ,megható történet.
Karácsonyi története tanmese megható történet.
Napi evangélium.
A karácsonyfa története