a pogány időkbe nyúlik viszsza. Az élet jelképe minden vallásban a fa. Már az egyiptomiak, a rómaiak vagy a kelták szokásvilágában is megjelent, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú, fagyöngy formájában.

Az életfa, az örökzöld ág azonkívül, hogy az élet megújulásának jelképe a pogány hiedelmek szerint védettséget is jelentett, s az emberek a gonosz szellemek elűzésére vitték otthonukba.

A zsidók ősi szokásrendjében az örökzöldek, koszorúk és girlandok az örök életet jelképezték.

A mai karácsonyfa Németországból, pontosabban az akkoriban német uralom alatt álló, ma Franciaországhoz tartozó Elzászból származik.

A történészek hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy a világon mikor díszítettek először karácsonyfát. A legenda szerint Luther Márton, a protestáns vallásreformer állított először karácsonyfát a gyermekeinek.

A legfrissebb német történészi kutatások viszont ezt a jeles dátumot az 1521 körüli esztendőkre helyezik. Németországban eredetileg az Ádámról és Éváról szóló népszerű középkori játék fő kelléke volt a Édenkertet jelképező fenyőfa.

December 24-én ilyen paradicsomi fát állítottak fel otthonukban, és ágaira almákat akasztottak, utalásként a tiltott gyümölcsre.

Később a Megváltás keresztény szimbólumát jelképező ostyákkal, valamint kis gyertyákkal díszítették, az új fényt szimbolizálva, mely utat mutatott a három királyoknak a Kisjézus megtalálásához. De még sem Betlehemet, sem jászolt nem tettek a fa alá.

Karácsonykor ugyanabban a szobában állt egy fából készített piramis alakú gyertyatartó is, apró csillagocskákkal és kis karácsonyi szobrocskákkal díszítve.

A karácsonyfa a német evangélikusok körében a XVIII. században már nagyon elterjedt, ám csupán a következő évszázadban vált a keresztény világ általános szimbólumává.

Magyar nyelvterületen a XIX. század második felében lett igazán népszerű.

Népi hagyományaink szerint elődje a mestergerendára akasztott termőág, vagy karácsonyi életfa volt.

A karácsonyfa-állítás szokása először a jómódú nemesi családokban terjedt el, majd a XX. század elejétől egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmából. A történelmi adatok szerint először Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója állított karácsonyfát, 1824-ben.

A hagyományok közé tartozik, hogy noha ma már sokszor az egész család együtt készül a karácsonyra, a kisgyerekes szülők mégis titokban vásárolják meg és díszítik fel a karácsonyfát, s csak szentestén, a „kisangyal harangjának” a megcsendülése után engedik a csodálatos fához (és persze az elmaradhatatlan ajándékokhoz) a gyerekeket.