Csepereg az eső,csepp követ cseppet,

nyirkos délutánon könnyezi a csendet.

Kalapom lehúzom,karimáról eső csorran,

az útszéli pocsolyába nyikorgó kerék toccsan.

Nyirkos falak mögött fáradt szemek lesnek,

senki sem nyit rájuk,mégis reménykednek.

Apró patakok folynak kanyarogón, utat keresve,

vízcseppek rajzolnak álmot a poros ablaküvegre.

Szürke, színtelen a világ,csak csepereg csendben,

talán a színeket siratják ott fenn, a fellegekben

Az őszi szél a fák lombjába mar,

a föld színét festi a rőt avar

.Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,

behódolnak az őszi elmúlásnak.

Csalóka ez a bús, komor halál,

színesebb mint egy téli karnevál.

Művész se tud tán szebbet festeni,

e színkavalkád csodás, isteni.

A természet szép álmokat kíván,

altató csókja még elbűvöl talán.

Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,

hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre.

Ősz van, hullanak a sárga falevelek,

betöltik gazdagon utcákat, tereket.

Szóródik szét, mint ezernyi aranytallér

a fák lombja, koronája... földet ér.

Ragyognak a szikrázó napsütésben,

elmúlt a nyár, most az ősz menetel.

A csillogó falevelek egymásba ölelkezve,

a földet aranybársony takaróként lepik el.

Ropják táncukat az őszt köszöntve,

a langyos szélben vígan repkedve.

Hiába minden, itt van már az ősz,

ez a tarkabarka varázs nálunk időz.

A kopasz ágak közt átszűrődik a napsugár,

már rég búcsút intett nekünk a nyár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nézd, vörösesbarnára kopott a táj

,ősz - deres harmatban ébred a napsugár.

Faleveleket színez sárgára október

s hideg szellő vonul a hegyeken.

Szitálva áztat már mindent az őszi eső,

levegőhöz jut újra az erdő és mező.

Elmosva lágy-csendesen a nyár forró alkonyát,

de késő bánatként lebbenti rézszínű fátyolát.

Kikericsben nyílik a reggel,

lilán nevet az alkonyban már,

szürke ködökben pislog álmosan,

merengve, lágyan az őszi napsugár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Verőfényes októberi délután,

ontja melegét az őszi napsugár.

Élvezem a napnak gyönyört adó fényét,l

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csípős szélnek lesz ő préda,l

ombos erdő maradéka,felrepíti,

megforgatja,vidáman áttáncol rajta.

Az út arra nyílegyenes,két oldalán erdő,

vegyes,lombhullatók sorban állva,

rendjét fenyősor vigyázza.

Itt járt az ősz, ez jól látszik,

falevéllel hűs szél játszik,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kellemes szép új hetet kívánok.Kedves látogatónak.

 

Mária.