"Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg."

Zsoltárok könyve 8:2-6

Istenem, milyen szép is a Te világod!

Pedig még csak álmodni sem tudok arról, milyen lehetett a föld, míg az ember tönkre nem tette.

De még így is, most is, mégis gyönyörű!

Csak észre kell venni, meg kell látni.

Tudom, sokkal könnyebben észre lehet venni a rosszat, a csúnyát.

Ezért kérlek Uram, hogy ajándékozz meg a tiszta látás képességével, hogy észrevegyük, meglássuk, meghalljuk, megérezzük jelenlétedet minden alkotásodban.

Milyen jó, hogy minden reggel felkel a nap.  - új reményt, új esélyt adva.

És milyen jó hallani a madarak hangját, akik nem szűnnek meg Téged dicsérni.

Elég csak körülnézni, és máris látom micsoda mérhetetlen fantáziával teremtettél mindent.

Mennyi szín, és ragyogás rejtőzik a legkisebb harmatcseppben is.

Örülök, hogy színes a világ, mert e nélkül szürke, sivár lenne az életünk.

Még a legkisebb virágba, vagy egy egyszerű falevélbe is hihetetlen formagazdagságot találunk.

Szinte már kész pazarlásnak tűnik, amit Te alkottál.

Hiszen a milliárdnyi fűszál, virág, hópehely közt nincs két egyforma.

Mennyi mindent terveztél, díszítettél!

Mennyi forma és alakzat, és minden a maga tökéletességében.

Felfoghatatlan az az erő, az a törvény, mely irányít minden kis atomot és óriási csillagot.

Persze, ha mi emberek "teremtettünk" volna, lenne néhány szabványállat, és haszonnövény melyek kielégítenék fogyasztói társadalmunk igényeit.

És művészzsenik dolgoznának azon, hogy valahogyan szebbé tegyék jól megtervezett kis bolygónkat.

De te Uram csak szóltál egy szót és máris valami "igen jó" dolog állt elő a semmiből.

Te nem csinálsz félmunkát, nem csinálsz selejtet.

Kézjegyed otthagyod minden teremtményeden, és hirdetik, hogy milyen Nagy Vagy Te!

Szép Uram a Te világod!

Add, hogy ezt mindig meglássam.

Add, hogy szebb legyen a világ! - általam is.

(Szép a te világod c. verse nyomán írta: Kis István)