2014. október 13. – Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Jónás próféta Isten üzenetét hirdette a Ninivében élőknek, akik meghallgatták szavát és bűnbánatot tartottak. Az isteni üzenet hirdetése volt számukra a jel, ami a megtérésüket kiváltotta. Ebben az evangéliumi részben tehát azzal az üzenettel találkozunk, amit már az elmúlt héten is érintettünk. Az isteni szó, amely egyszer figyelmeztetésként, máskor buzdításként hangzik el, megváltoztatja az emberek életét. Ninive lakói belátták bűnüket s készek voltak a bűnbánatra.
Az újszövetség kezdetén Jézus igehirdetése az a jel, ami az emberek megtérését eredményezi. Pontosabban csak egyesek megtérését, mert voltak olyanok is, akik nem szívlelték meg szavait. Más jelet nem kell várni, mert ha valaki ezt nem ismeri fel vagy e jel sem elegendő számára, hogy megtérjen, akkor semmilyen más isteni üzenet sem volna elegendő. Főleg azért, mert Jézus mondanivalója teljesebb Jónásénál, hiszen az örök élet igéit hirdeti.
Talán nem csak Jézus kortársai, hanem korunk embere is sokszor jelet követel Istentől. De mi sem kapunk más jelet, mint Jézus megtérésre szólító szavát. Ahogyan Jézus jel volt az ő idejében élők számára, ugyanúgy jel nekünk is. Figyeljünk oda erre a megbocsátást és irgalmasságot hirdető szóra! Nyitott vagyok-e arra, hogy Isten küldötteire figyeljek, s szavukban meghalljam Isten nekem szóló üzenetét?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus keresztje, igaz reménységünk! Valahányszor a bűn és az emberi gyöngeség megoszlást okoz, adj erőt nekünk a megbocsátáshoz és a megbékéléshez! Ó Krisztus keresztje, légy támaszunk, amikor azért fáradozunk, hogy helyreállítsuk a teljes közösséget azok között, akik föltekintenek a megfeszített Úrra, mint üdvözítőnkre és Istenünkre! Ámen.
Szent II. János Pál pápa