Minden ami körül vesz

Minden ami körül vesz hírei

Ó, ISTENEM! MEGSZŰNT MA VÉGRE.

10 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Ó, Istenem! megszűnt ma végre a rémlátás, rémlátomás, a szív nyomasztó szenvedése, lidérces nap lidérces éjre, az érzékelt kínáradás;
a folyton égő könnyek árja, a könnyet csúfoló nyögés, mely nem fér meg sivár honába, mintha az élet elzihálna, de tart a kétségbeesés;
a hányódás, az önemésztés, csikorgó fog és méla szem, a vívódó, pokoli érzés, hogy vak sorsé a komor ég, és nincs ott egy reményszikra sem;
a torz harag, a félig-eszme, az alkudozva vállalás, a lélek, mely töpreng örökre, míg a természet elgyötörve elhárítja a gyászt -- megszűnt! s én vagyok, szabad, és az óceán szele simogat, vad szél az elfutó habon - nem hittem, hogy még láthatom.

Áldott légy, Tenger, drága dóm, s világom, szellem-otthonom, áldott, áldott - elnémulok, s hangom nem bánat fojtja meg; arccsontomon sós könny csorog, mint hangára esőszemek. Hányszor áztatta börtönöm nyirkos, szürke padlókövét! S én átzokogtam álmomon; nap volt vagy éj volt, szörnyűség.

Zokogtam, ha a tél hava beörvénylett a rács közén, ám nyugtatóbb a kín szava, minden sivár, akárcsak én. Az volt keserves, az nagyon, ha megláttam a nyári fényt, zöldes csíkja a kőfalon szebb, zöldebb rétekről beszélt.

Csak ültem a csupasz kövön, néztem a ritka fénysugárt, míg cellamély már nem gyötört, s lelkem tisztább vidékre szállt. Ott szállt az isteni ég ívén, aranyfelhős, azúr egen; s hol atyád háza s az enyém úgy volt, amint emlékezem.

Ó, most is milyen iszonyat, rám tor a láz, a hajdani: nyelni kellett sírásomat, arcom térdemre hajtani; a kőre vetettem magam, üvöltve, hajam tépve, és hogy elmúlt az első roham, legyűrt a kétségbeesés.

Hol imádság, hol meg szitok rázta kiszáradt nyelvemet, de közben szót sem szólhatok, a hang a mellemben rekedt. És így ott fönn lejárt a nap, sötétbe fúlt a sugár, s lidérces, furcsa álmokat mért rám a balszerencse már s a rémkép-formákba koholt legmélyebb emberi nyomort -

de mindez elmúlt, s mért haszon rágódni gyászos múltakon? Törjön le lánc, hulljon bilincs, élj és szeress, nevess megint. Az elszórt héj, az ifjúság levált a börtön mélyivel; hirtelen könny, önmardosás - felejts - ó, felejtsd mindet el.

Gergely Ágnes fordítása.

Címkék: 2014/11/7/

Kapcsolódó hírek:

KINT A ZORDABB ÉG ALATT . NOVEMBER.

SZERETET.AZ IGAZI. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERS.

Napi Evangélium.

Szeretet goondolatok.

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Kedves Icú!
Neked is köszönöm hogy értékeled a mások munkáját.
Igen ehhez is hangulat és rá érezni dolgokra.
Nap mint nap nem tudok feltenni.
Igyekszem.
Mindenki jól érezze magát a közösségbe.
Mária.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Magdus Este nem is figyeltem.
Most nézegettem.
Köszönöm a kedves szavakat.
Téged és minden kedves betérőeket szeretettel várunk.
Mária.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Kedves Gizike.
Olyan jó hogy tetszett amivel tudok örömet szerezni.
Te is azt teszel fel ami neked jó és szép!
Szeretettel Várlak,és várunk.
Mária.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Végig néztem a képeket és olvasva a verset ,csodálatos !!!!!
Ha befogadtok a kis közösségetekben szivesen csatlakozom ,gondolom megtaláljuk a közös hangot ....szeretettel Fgizella

Válasz

Masa Tamás üzente 10 éve

Marika ez valami csodás.

Káprázik a szemem.
Szép a munkád.
Köszönöm neked. Anyám át jön meg mutatom .....

Válasz

Szabó Magdolna üzente 10 éve

Kedves Mária.
Nagyon össze állítás.
Sok munka van benne.
Csak ülök és csak nézem nézem....

Sok a szereted benned.

Jó egészséget kívánok férjemmel együtt.

Válasz

bemko lilla üzente 10 éve

Törjön le lánc, hulljon bilincs, élj és szeress, nevess megint.
Kedves Marika.
Köszönöm a szép jegyzetet.
Lilla.

Válasz

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 10 éve

Marika boldog vagyok vagy éppen öröm tölt el!
Szépen össze szerkesztetted!
Köszönöm a csodás blogot.
Ilona.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben