Mindennapok .

Mindennapok . hírei

KINT A ZORDABB ÉG ALATT . NOVEMBER.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Kint a zordabb ég alatt ordított az őszi szél; eső zúdult és szakadt, hirdetvén, közel a tél. Mint ama bús éjjelen sírt, gyötrődött odabenn; sírt, de máris abbahagyta, ím, egy vad és ősi dallam kélt: oly édes volt a hangja! - nevetlen s határozatlan. "Dalolt a pacsirta : tavasz van." Feltört e szavakra a mély: forrása ömölt szakadatlan, nem gátja Hiány, sem a Tér. A november egén a sötétet kora májusi víg muzsika osztatja - a láng ha föléled, nem húny ki sosem parazsa.És ím, a fenyéren a fennkölt: diadalmasan ébred a szél! Nem kell sem a völgy, sem a felföld - a folyó fövenyére vigyél! Zord tél van, a part behavazva, a szirt csupa zúzmara, jég, feketéllik a parton a hanga, nem éri a nap levelét. A kankalinok hova lettek? És nincs vizimenta se már a parton a dús moha mellett - már télire vált a mocsár. Oly szépek a földek : a barna táblák, az arany, meg a zöld; de szebb a szeles hegyek orma, s hol rég csavarogtam, a völgy. "Ragyogva sugárzik a reggel." Ez a múltat idézi elém: sem álom, a munka se vert fel, s alhattam boldogan én. De frissen ugorva ki tüstént, ha ámbra az ég odafenn, átszeltük a harmatos ösvényt, mint szárnyakon, oly sebesen. A fenyérre - amint odaérek, füve bársonyosan simogat! A fenyérre - a távoli bércek szikráznak, ahogy süt a nap! A fenyérre - ahol kicsi sármány zeng ülve a régi kövön; hol víg csalogány dala szányán száll emberi szívbe öröm. Mily nyelv szava mondja helyettem, mit érez a szív, amikor kivetetten, a messzi hegyekben fölbukkan a hangabokor? Oly satnya, olyan kese-vézna, azt súgja, meg úgyse marad, nem lesz neki új nyara : "Nézz ma, rám lépnek a szürke falak." A dallam, amelyre a svájcit átlelkesítette az Úr, nem hat meg, ahogy e virág itt; elhervad a szirma, lehull. Szellem, kit a sárba lelöktek! Szabadulna, de nincs kegyelem! Ha ott megerednek a könnyek - akkor, az az óra a menny. Görgetve a gondot, a terhet, ím, váltja a percet a perc; és majdan a régi szerelmek egymásra találnak e helyt. (Ferencz Győző fordítása)

Címkék: 2014/11/7/

Kapcsolódó hírek:

Ó, ISTENEM! MEGSZŰNT MA VÉGRE.

SZERETET.AZ IGAZI. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERS.

Napi Evangélium.

Szeretet goondolatok.

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

"Mily nyelv szava mondja helyettem, mit érez a szív, amikor kivetetten, a messzi hegyekben fölbukkan a hangabokor? Oly satnya, olyan kese-vézna, azt súgja, meg úgyse marad, nem lesz neki új nyara : "Nézz ma, rám lépnek a szürke falak."
Szép verset tettél fel draga Marika.
Köszönöm szépen,hogy olvashattam.
Sok szeretettel,Irenke

Válasz

Masa Tamás üzente 9 éve

Üzenet a messzeségbe

Vészterhes történelmi viharok
Kavargó örvénylése tépte ki
S vetette át....
Szép üzenettel köszönöd meg. Anikó.

Válasz

Szabó Magdolna üzente 9 éve

Üzenet a messzeségbe.
Szép verset tettél fel.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Köszönöm szépen drága Erzsike.A hozzászólást.

Versi mind a gyermekeknek és az emberiséghez kapcsolódik.

Üzenet a messzeségbe

Vészterhes történelmi viharok
Kavargó örvénylése tépte ki
S vetette át a zúgó óceánon
Az életre ítélt kis csemetét...
És megfogant!
Mélyre bocsátva serény gyökérzetét,
Nõtt és terjeszkedett - az új hazában.
Eleven hajtások támadtak belõle
S lettek virágzó gyülekezetek.
Áldassék Isten szent neve.
Hisz egy az Úr, ki mindnyájunknak Atyja,
És egy a hit, közös kincsünk e földön.
Keresztségünk is egy, mert elmerültünk
- Megváltónk példájára - parancsára.
Meghalt óemberünk és újjá lettünk.
Áldassék szent neve, hogy adta nékünk
A Aháromsághoz@ - szinte ráadásul -
Negyedikként a szép magyar beszédet,
Közös nyelvünket. Általa maradtunk
Egy nép, éljünk bár más-más kontinensen.
Maradjatok hûek továbbra is, testvéreim,
Hûek halálig: Istenhez, hazához;
A megváltottak drága közösségét
Föl nem cserélve soha semmi másra.
A messzeségbõl üzenem tinéktek:
Az imádságok erõs köteléke
Kapcsolja egybe szikrázó szívünket.
Közös szolgálatunkra szálljon áldás
Istentõl ma és mindörökké. Ámen!

Gerzsenyi Sándor

Előzmény

Válasz

Miclausné Király Erzsébet üzente 9 éve

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?

Drága Marika ,Gerzsenyi Sándor :TANÍT AZ ŐSZ c. versével köszönöm szépen a szép gondolatokat.
Áldott ,békés hétvégét kivánok ,szeretettel Erzsike

Válasz

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 9 éve

Köszi.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben