Minden ami körül vesz

Minden ami körül vesz hírei

KINT A ZORDABB ÉG ALATT . NOVEMBER.

11 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Kint a zordabb ég alatt ordított az őszi szél; eső zúdult és szakadt, hirdetvén, közel a tél. Mint ama bús éjjelen sírt, gyötrődött odabenn; sírt, de máris abbahagyta, ím, egy vad és ősi dallam kélt: oly édes volt a hangja! - nevetlen s határozatlan. "Dalolt a pacsirta : tavasz van." Feltört e szavakra a mély: forrása ömölt szakadatlan, nem gátja Hiány, sem a Tér. A november egén a sötétet kora májusi víg muzsika osztatja - a láng ha föléled, nem húny ki sosem parazsa.És ím, a fenyéren a fennkölt: diadalmasan ébred a szél! Nem kell sem a völgy, sem a felföld - a folyó fövenyére vigyél! Zord tél van, a part behavazva, a szirt csupa zúzmara, jég, feketéllik a parton a hanga, nem éri a nap levelét. A kankalinok hova lettek? És nincs vizimenta se már a parton a dús moha mellett - már télire vált a mocsár. Oly szépek a földek : a barna táblák, az arany, meg a zöld; de szebb a szeles hegyek orma, s hol rég csavarogtam, a völgy. "Ragyogva sugárzik a reggel." Ez a múltat idézi elém: sem álom, a munka se vert fel, s alhattam boldogan én. De frissen ugorva ki tüstént, ha ámbra az ég odafenn, átszeltük a harmatos ösvényt, mint szárnyakon, oly sebesen. A fenyérre - amint odaérek, füve bársonyosan simogat! A fenyérre - a távoli bércek szikráznak, ahogy süt a nap! A fenyérre - ahol kicsi sármány zeng ülve a régi kövön; hol víg csalogány dala szányán száll emberi szívbe öröm. Mily nyelv szava mondja helyettem, mit érez a szív, amikor kivetetten, a messzi hegyekben fölbukkan a hangabokor? Oly satnya, olyan kese-vézna, azt súgja, meg úgyse marad, nem lesz neki új nyara : "Nézz ma, rám lépnek a szürke falak." A dallam, amelyre a svájcit átlelkesítette az Úr, nem hat meg, ahogy e virág itt; elhervad a szirma, lehull. Szellem, kit a sárba lelöktek! Szabadulna, de nincs kegyelem! Ha ott megerednek a könnyek - akkor, az az óra a menny. Görgetve a gondot, a terhet, ím, váltja a percet a perc; és majdan a régi szerelmek egymásra találnak e helyt. (Ferencz Győző fordítása)

Címkék: 2014/11/7/

Kapcsolódó hírek:

Ó, ISTENEM! MEGSZŰNT MA VÉGRE.

SZERETET.AZ IGAZI. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERS.

Napi Evangélium.

Szeretet goondolatok.

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

"Mily nyelv szava mondja helyettem, mit érez a szív, amikor kivetetten, a messzi hegyekben fölbukkan a hangabokor? Oly satnya, olyan kese-vézna, azt súgja, meg úgyse marad, nem lesz neki új nyara : "Nézz ma, rám lépnek a szürke falak."
Szép verset tettél fel draga Marika.
Köszönöm szépen,hogy olvashattam.
Sok szeretettel,Irenke

Válasz

Masa Tamás üzente 11 éve

Üzenet a messzeségbe

Vészterhes történelmi viharok
Kavargó örvénylése tépte ki
S vetette át....
Szép üzenettel köszönöd meg. Anikó.

Válasz

Szabó Magdolna üzente 11 éve

Üzenet a messzeségbe.
Szép verset tettél fel.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm szépen drága Erzsike.A hozzászólást.

Versi mind a gyermekeknek és az emberiséghez kapcsolódik.

Üzenet a messzeségbe

Vészterhes történelmi viharok
Kavargó örvénylése tépte ki
S vetette át a zúgó óceánon
Az életre ítélt kis csemetét...
És megfogant!
Mélyre bocsátva serény gyökérzetét,
Nõtt és terjeszkedett - az új hazában.
Eleven hajtások támadtak belõle
S lettek virágzó gyülekezetek.
Áldassék Isten szent neve.
Hisz egy az Úr, ki mindnyájunknak Atyja,
És egy a hit, közös kincsünk e földön.
Keresztségünk is egy, mert elmerültünk
- Megváltónk példájára - parancsára.
Meghalt óemberünk és újjá lettünk.
Áldassék szent neve, hogy adta nékünk
A Aháromsághoz@ - szinte ráadásul -
Negyedikként a szép magyar beszédet,
Közös nyelvünket. Általa maradtunk
Egy nép, éljünk bár más-más kontinensen.
Maradjatok hûek továbbra is, testvéreim,
Hûek halálig: Istenhez, hazához;
A megváltottak drága közösségét
Föl nem cserélve soha semmi másra.
A messzeségbõl üzenem tinéktek:
Az imádságok erõs köteléke
Kapcsolja egybe szikrázó szívünket.
Közös szolgálatunkra szálljon áldás
Istentõl ma és mindörökké. Ámen!

Gerzsenyi Sándor

Előzmény

Válasz

Miclausné Király Erzsébet üzente 11 éve

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?

Drága Marika ,Gerzsenyi Sándor :TANÍT AZ ŐSZ c. versével köszönöm szépen a szép gondolatokat.
Áldott ,békés hétvégét kivánok ,szeretettel Erzsike

Válasz

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 11 éve

Köszi.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben