Mindennapok .

Mindennapok . hírei

Nászai Elza: A szófogadatlan rügyecske.

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Csend, rügyecske, csend, ne nyugtalankodjál! Kint még a tél fagya jár! - szólt a barackfa egyik rügyecskéjének.

- Jó anyácskám, nem érzed te a nap melegét? - Én már nagyon érzem. Egészen a szívemig melegít. Tavasz van már, elhiheted! - Csak maradj nyugton, gyermekem. Húzódj meg jól barna házikódban. A tavasz már közeleg, de Tél apó még nem akarja ideereszteni. A napsugár ilyenkor még hamis legény, csak ígérget, de nem ad meleget. Aszik még a gyöngyvirág is, az ibolya is, aludj te is még egy kicsit. A rügyecske nem engedelmeskedett okos anyjának. Addig izgett-mozgott, addig nyújtózkodott, míg reccs!...felpattant a barna házikó ajtaja s kikukucskált rajta a rügyecske fehér arca. Aztán rögtön édesen is kacagott. - Látod, anyám, látod, hogy már tavasz van! Már zöldül a vetés, bujkálnak a füvek, csicseregnek a madarak s ott, ott...látod?...a fák alatt, ott virágzik már a kedves ibolya is! A rügyecske most már az ablakot is kinyitotta s vígan nézegetett ki a ragyogó világba. Egyszer csak meleg csepp hullott a keblére. Felnézett s látta, hogy édesanyja szomorúan néz rá, s szeméből még egy könnycsepp csendesen lehullt. - Miért sírsz, jó anyácskám? - Minden anya sír, kinek engedetlen gyermeke van - felelt a barackfa s szomorúan elfordult. A rügyecske is elszomorodott. Behúzódott házacskájába s bánta engedetlenségét. De az ajtó és ablak már nyitva volt, s jött rajta be a tündöklő napsugár. Ez egy kicsit megvigasztalta. - Majd meglátja, anyuka, hogy nem lesz semmi baj s majd nem fog sírni - gondolta. Aztán megkérdezte egy sugárkától: - Sugárka, ugye már tavasz van? - Van tavasz, nincs tavasz, én azt nem keresem. Hadd csókoljalak meg szaporán, szép kis fehér virág! - felelt csalfán a napsugár s megcsókolta a rügyecskét, s tovább illant. Az ősszel lehullt barna levelek közül kidugta fejét egy kis béka. - Kis béka, ti jól értetek az időjósláshoz, ugye mát tavasz van? - kérdezte tőle is a rügyecske. - Bizony az, bizony az! Nem hallottad az este első tavaszi hangversenyünket? - Oktalan állat, oktalan rügyecske! - dörmögte egy öreg bogár az avarban, ki csak széjjelnézni jött fel a föld alól s sietett vissza meleg lakásába. De előbb jószívűen felszólt a rügyecskéhez: - Jobb lesz, ha beteszed az ajtód-ablakodat. A tavasz ravasz. De bizony az ajtót-ablakot becsukni már nem lehetett. Ha azok egyszer kipattannak a rügy házikóján, nyitva is maradnak. De talán be sem csukta volna őket a rügyecske. A nap melegen sütött, a szellő lágyan lengedezett körülötte, a kék ég szelíden nevetett rá. - Fehér ruhácskáját széjjelterítgetve kiült az ajtó elébe. Arra jött egy fiúcska, arra jött egy leányka s megálltak előtte. - Nézd, nézd, milyen szép fehér virág! - örvendeztek. - Leszakítsam? - kérdezte a leányka. - Nem szabad. Ez gyümölcsvirág. Ebből nyáron piros arcú, mosolygó barack lesz. - Nekem most jobban tetszik. - Nekem nyáron tetszik jobban, mert akkor megehetem - felelte a fiú, aztán elszaladtak. Az öreg kertész is megállt a fa alatt. Megcsóválta fejét. - De hamar kivirágzott ez a barackfa - szólt rosszallólag. - Csudálatos - gondolta a rügyecske - a fiatalok mind szeretnek, az öregek mind haragszanak rám. Pedig dehogy haragudtak! Csak okosabbak voltak, mint a fiatalok, s féltették őt a hidegtől. A rügyecske nemsokára behúzódott házikójába. A nap lefelé haladt az égről, közelgett az est, hűvös szellő fújdogált be az ajtón, ablakon. Egyre hidegebb lett a szobában. Majd leszállt a koromsötét éjszaka s didergett, reszketett a fehér virágocska. - Majd csak reggel lesz egyszer, s reggel majd felmelegszem a napon - vigasztalta magát. De a reggel nem hozott sem napsugarat, sem meleget. Ahelyett valami nagy, puha, fehér virágok kezdtek hullani a szürke égből. Fehér virágok, jeges virágok. Olyan lassan, olyan szomorúan hulltak, mintha ők is sajnálták volna elpusztítani a tavasz kora virágait. Hulltak, hulltak, egyre hulltak. Beterítettek hideg hóval mindent. Beterítették, megfagyasztották a rügyecske szívét is. Meghalt a rügyecske. Szegény szófogadatlan rügyecske.

Címkék: 2013.január.22.