Minden ami körül vesz

Minden ami körül vesz hírei

Hogyan lett a tölgy a fák királya?

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Egyszer régen, ha jól tudom, közvetlen a világ teremtése után, hogy a növények egy rengeteg nagy erdőben összegyűltek királyválasztásra. Sokat tanácskoztak, és törték a fejüket, kit válasszanak meg királynak. A sok tanácskozás után végre abban állapodtak meg, hogy az lesz a király, aki legmagasabbra nő köztük. Még mindannyian, mint kis magvak feküdtek a földben: itt a mogyoró és bükkmagvak, amott a makk és más virágmagvak. A hó még takaróul volt körülöttük kiterítve, hogy egyik se kezdhessen előbb nőni a másiknál. Most számlálni kezdtek: "Egy!" erre langyos fuvalom indult meg. "Kettő!" Esni kezdett és elolvadt a hó. A magvacskák még egy frissítő, erősítő kortyocskát vettek magukhoz, és nőni készülődtek. "Három!" Kisütött a meleg nap a kék égen, hogy valamennyi madár énekelni, a szúnyogok meg táncolni kezdtek. Most valamennyi mag leveszi felső ruháját, és nőni indul. A mogyorók szétpukkadtak, a zabmagvak, a murok, mindannyian széjjelnyitották gyökerecskéiket és versenyezve a föld felé kezdtek hajtani. Némelyek két levélkét hajtottak egyszerre, mások csak egy zöld csúcsot. Még mindnyájan egyforma magasak, de most már egyik a másikat túlszárnyalni igyekszik. Naponkint egy arasznyival indulnak fölfelé, új leveleket és új virágokat hoznak. Már néhány hónap elmúlt. Mily különbözők voltak most a növények versenyfutásukban. A kúszók és a babok két embernyi magasságúak, a komló magasabb, ez lesz majd a király! A füzek és a topolyák, a mogyoró és a cserjék szintén embermagasságúra nőttek. Legalábbis udvarhölgyek és kamarások lesznek az új királynál. A fiatal tölgyek és bükkök még aprók. Messze-messze elmaradtak a többiektől. A folyondárok magas fehér virágai, a babok vérpiros füzérei királykoronákká alakulnak és bíborfényt vesznek fel. Szánólag néznek le az apró tölgyekre, amelyek mélyen alattuk állnak. Még a fűszálak is magasabbak a tölgyeknél. Ezek is azt hiszik, hogy valami állást kapnak az udvarnál. Csak a moha viseltetik részvéttel a kis fa iránt. Sokkal szerényebb, mintsem arra törekednék, hogy a királyi koronát elnyerje. A fiatal törzset melegen, barátságosan átöleli, a meleg napsugártól megvédi, vizet nyújt neki, ha szomjazik. Megint múlik néhány hét. A nap későbben kél, és előbb nyugszik. Ekkor végük van a büszke virágoknak. A komló és a folyondár rosszul kezdik érezni magukat, a babok halványak lesznek és már nem állhatnak a maguk lábán. A fűszálak lekonyulnak, a virágok elhervadnak. Havazni kezd. Semmi sem maradt fenn a pompából, mint itt-ott egy száraz fűszál, melyet a szél maga elé hajt. De a tölgy egy kis törzsecskét készített, bár mégis oly kicsiny, hogy a nyulacskák át-átugorják, és alig ülhet még rá egy kis ökörszem, a levelei is barnák és fonnyadtak, de a vesszőcskéken sok friss rügyecske van, melyek kemény, barna páncéllal vannak körülvéve. Ilyen páncéllal ellátva képesek a legkeményebb hidegnek is ellenállni. A jövő évben a füvek és a folyondárok a futóversenyt újból kezdik, a tölgyfácska is nagyobb lesz, oldalvást új hajtásokat növeszt. Így ismétlődik a verseny évről-évre. Évről-évre magasabb lesz a tölgy. Mindig új ágakat és leveleket hajt: végre itt áll sok év múlva, mint az erdő óriása. Törzsét néha több ember sem nyalábolhatja át. Nagy zöld koronát visel, és most már a tölgy az erdők királya. Mikor valamennyi növény a tölgy előtt, mint királya előtt hódolt és meghajolt, akkor fent a magasságban egy ágon is növényke nőtt ki. Minden igyekezetével nyújtózkodott, és amint csak lehet terjeszkedett, de nem lehetett nagyobb egy arasznál, és ez a kis növény nem más, mint a fagyöngy. Ő akart király lenni. Ekkor nevettükben csak úgy rázták a fák üstöküket, mert nagyon jól ismerték, és tudták, hogy a feketerigó vitte fel oda a magvat.

Ezért ellenségévé lett a zöld erdőnek és ahol csak tehette, a fák ágaiba kapaszkodott és kiszívta a nedvüket. A madarásznak fehér bogyóiból lépet adott, mellyel a zöld lomb lakóit, a madarakat fogdossa. Ezért senki sem állhatja ki, és az erdész ott pusztítja, ahol találja.

Címkék: 2013.január.22.