2014. október 15. – Szerda

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”

Lk 11,42-46

Elmélkedés:

Jézus nagyon kemény szavakkal beszél a farizeusokról és aztán az írástudókról. De ne értsük félre szavait! Nem azzal van a baj, amit tesznek, hanem azzal, amit nem tesznek meg. Talán nem is foglalkozna azzal, hogy a legaprólékosabban próbálják betartani a törvényeket, ha közben nem feledkeznének el a legfontosabb törvényről, a szeretet gyakorlásáról. Talán elnézné „igyekezetüket,” ha nem próbálnák másokra kényszeríteni saját szabályaikat.
Azt állítja a mai evangéliumi részben, hogy a törvénytudók elviselhetetlen terhet raknak az emberekre, s hordozásukhoz nem nyújtanak segítséget. Mi ez a teher? Mire gondol Jézus? Talán a mózesi törvényre, amely sok ember számára valóban teher lehet, de amely végül is az Istennel való szövetségnek és kapcsolatnak az alapja? Igen, Jézus a törvényekre gondolhatott, de nem mindegyikre. Meg kell különböztetnünk az eredeti isteni törvényt és az ehhez kapcsolódó emberi parancsokat. Isten törvénye valójában nem lehet senki számára teher, amelyet a saját üdvössége érdekében ne tudna vállalni. Jézus nem is erre gondolt, hanem azokra a kiegészítésekre, amelyeket a farizeusi hagyomány és gyakorlat fűzött hozzá, s amelyek megnehezítették az emberek életét.
Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságosságra és a szeretetre irányuló, mindenki számára megtartandó isteni törvényeket a vallásosság látszatát keltő törvényektől.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, felismerlek-e a kenyérben? Felismerlek-e egyáltalán, amikor a közelembe jössz? Jelenléted oly törékeny hiten múlik – az én hitemen. Pedig itt vagy, biztosan. Kérlek, segíts, hogy jobban megismerjelek!