Férfi és nő: tűz és víz. Ha nem látják, hogy csak együtt alkotják a teljességet, hogy egymásnak nem ellenségei, hanem kiegészítői, ki is olthatják egymást. A nemek közötti háborúság dúl. Harc a hatalomért.

Ebben több évezrede a férfi a győztes. A nő szolga volt, sőt, rabszolga. A férfi az úr. Isten nevét hordozza. A héber Ádám is egyszerre jelent embert és férfit. "Hazajött az uram" - mondja a nő. - "Megjött az emberem."De mi, férfiak, mikor mondjuk, hogy "Hazajött az úrnőm?" Mikor gondoljuk a feleségünkről, hogy "Ő az én emberem?" A nő nem ember. Legfeljebb némber. Vagy egyszerűen csak nő. Régi vallásos kifejezéssel: asszonyi állat. Még a nyelvünk is hordozza a lenézést.Csakhogy ne feledd: a szolga nem tudja szeretni az urát. Az úr sem tudja szeretni a szolgáját. Ami közöttük van, az nem szeretet. Szeretni csak egyenrangú, szabad emberek tudnak. És ez így van nemcsak a párkapcsolatokban, de az egész életben is. Ahol az emberi viszonyokban megjelenik a hatalom, onnan a szeretet eltűnik. Ott átveszi az uralmat a félelem, az alkalmazkodás, a zsarnokoskodás, a győzni akarás - az ego rémuralma.

 

 

"Ha a szív szemével nézel, mindent másképp látsz majd. Nem lesz alárendelt és fölérendelt, úr és szolga, s látod majd, hogy amit erőnek véltél, gyengeség volt. S rájössz, hogy amikor nem így láttál, őrült voltál."

 

 

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában. Hűtlenséget is. Hirtelen felszikrázó vad indulatokat. Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin. És átlát a mindnyájunkban meglevő hitványságon, önzésen, gyengeségen. És akkor kell abbahagyni, amikor érzed, hogy rosszabbá tesz, 
vacakabbá - hogy lesüllyedsz. Mert akkor nincs már benne szeretet. És akkor már lehúz.
Ez nálam minden együttélésnél, barátságnál, emberi kapcsolatnál a "ne tovább!" pillanata.
A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.
Ha ez nincs - akkor már nem szeretsz."

 

Megpróbálták, de nem sikerült. Ez egyébként minden nagy élményünkkel így van. Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult ... A sejtjeim is szomjaznak rád ... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled! ... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek" ?!
Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden szerepében másképp szeret az ember. Más az anyai, más a baráti szeretet, hogy a szerelemről ne is beszéljünk... Sokféle szeretet van. De csak az tud igazán szeretni, aki már az összes szerepet el tudja játszani!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden csoda alapja a szeretet. Aki szeret,annak fickándozik a szíve.Annak az élete színes és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.