Nem könnyű! Mert csak őt akarod! Senki mást, csak őt! És őt is hogyan?
Fiatalon? Szépen? Sugárzón? Vagy látod már benne az öreget, a beteget,
az embert, aki talán már nem kívánatos? És látod-e magadat, évek múlása
után, akit már nehéz szerelemmel szeretni?
Bizony, ezek nagy kérdések. Nem az érzelem váltása a kérdés, hanem
az, hogy amikor szerelmes vagy, mennyire mélyen látsz a másikban.
Mennyire pillantod meg Ő AZ!-t - aki nem változik. Mert benne lesz
mindig. Amíg él, benne lesz. És ha őt látod, nem is kell váltanod.
Sok öreg párban látom még csillogni az örök szerelem fényét. Kivillan
a megszokás, az elfáradás, a sorsközösség hétköznapi homályából. Még
mindig fogja a kezét. Még mindig rá tud pillantani úgy, mint szerelmes.
Messziről néz már ez a tekintet - de ugyanaz.
Szerelemi házasságok legnagyobb kérdése, hogy tudtok-e műfajt
váltani. Tudjátok-e egymást nem szerelemmel, hanem szeretettel is
szeretni.
Kevés ember élményét írtam le. De leírtam - mert van ilyen.
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és
gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban
megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Köszönet az írónak.
Kapcsolódó hírek:
Varró Dani: Nézőpont kérdése.Erről már jegyeztem be.
Egy kedves történet, ismeretlen írótól.
Hans Christian Andersen (1805–1875) Élete mesébe illő.