Gyakori hibáinkat rendszerint csak a kívülállók veszik észre, mi saját magunk nem!
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? (Lk 6,41)
Amikor 10 éves voltam, a legjobb barátnőmre panaszkodtam
anyámnak, aki bosszantotta kishúgát, és csúnya csínyeket követett el
ellene. Anyám figyelmesen hallgatott, amíg hosszasan ecseteltem a
részleteket.
Amikor végeztem, anya csendesen ennyit mondott: Ha jól emlékszem,
vacsora előtt te is bosszantottad a húgodat. Nem gondolod, hogy ki
kellene venned a gerendát a szemedből, mielőtt a barátnődet ócsárolod?
Igaza volt, piszkáltam a húgomat, és kínosan érintett, hogy
rajtakaptak. Flegmán válaszoltam: a gerenda túl nagy, hogy a szemünkbe
férjen.
Rögtön éreztem, hogy bajba kerültem. "Kisasszony - mondta anyám -
nagyon jól tudod, miről beszélek. Továbbá, nem fogsz gúnyt űzni a Biblia
szavából. Megértetted?"
Bólintottam, arcom égett a szégyentől, és azt kívántam, bárcsak
máshol lennék. Anyám elolvastatta és memorizáltatta velem az igeverset,
és beküldött gondolkodni, hogy milyen kapcsolatban áll az
árulkodásommal.
Felnőttként, ha azon kapom magam, hogy kritikussá kezdek válni,
anyám szavait hallom megint, és hálát adok azért a leckéért, amit
megtanultam azon a napon.
Imádság: Hosszútűrő Istenünk, köszönjük azokat, akik megtanítanak igéd igazságát megélnünk. Ámen.
Kapcsolódó hírek:
Elképzeltem szép világot.
A kert olyan mint a testünk
Ma olvastam, LK 6,37-42