Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet
évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a
másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s
megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a
másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.
Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt:
te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
(
Márai Sándor: Ég és Föld)“Mások nevezzék csak
gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak
nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.” (
Márai Sándor)“Mindig
messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel
és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már
tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a
véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor
csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet
sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Márai Sándor.
Kapcsolódó hírek:
Lecke
Elképzeltem szép világot.
Ma olvastam, LK 6,37-42