„De az ÚR így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.”

2Mózes 17:5-6.

Nem tudom hány hónapja vagy éve gyalogoltak a poros sivatagban Izrael gyermekei. De a szomjúságból egy nap is sok! Elfáradtak. Ellankadtak. Elcsüggedtek.

Ilyenkor a legtermészetesebbnek tűnik – azt hibáztatni, aki a legközelebb van. Jelen esetben Mózest.

Pedig csak egy picit kellett volna gondolkodni. Ki is vezetett eddig? Ki hozott ki a szolgaságból? Ki adott eddig naponta enni és innivalót? Milyen szépen hangzott volna valahogy így: „Urunk, aki kihoztál minket Egyiptomból, és hatalmas kézzel vezettél, kérünk, adj nekünk inni, mert szomjasak vagyunk! Bízunk Benned, várjuk segítségedet és mindent köszönünk! Ámen”

A történet rólad szól. No meg rólam. Milyen gyakran elfeledkezünk azokról a csodákról, amiket Istennel átéltünk. Illés úgy érezte, hogy a tegnapi Kármel-hegyi csoda után Isten elfeledkezett róla. És futásnak eredt. Meg sírt. És panaszkodott: Egyedül maradtam!

Veled nem történik meg hasonló – nagyon gyakran? Elmeséled, hogyan hallgatta meg imádat az Úr, hogyan válaszolt, aztán még egy hét sem telik el – már panaszkodsz. Pedig az az Isten, aki a múltkor felemelt, most is ott áll, és vágyik arra, hogy segíthessen.

A másik gondolat a történetből: A VÍZ! „Eléd állok a kősziklához a Hóreb hegyén. Te sújts a sziklára és víz jön ki abból!” Elképzelted? Ott áll Jézus – Aki maga a KŐSZIKLA – és ha megérinted Őt bőséges vízfolyam árad belőle. Mintha pontosan ezt mondta volna ott Sikárban a Jákób kútjánál egy asszonynak. „Ha kéred, élő vizet adok neked!” Az asszony elkérte! És a VÍZ bőségesen ömlött. Két napon át – ott Sikárban, nagyon sokan megismerték az Adományozót, az élő vizet.

„Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" János 7:37-38.

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás 12: 2-3