Minden ami körül vesz

Vasárnapi csendességben.

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

A terv változott: az öreg, különleges fák alatti séta helyett az itthoni, fiatal akácosban múlik a vasárnap. Ritka békés órák, amikor a csönd és a bográcsban főlő étel illata határozza meg a hangulatot. A tavaszban kipusztult négy öreg fa helye friss üresség a kertben. Az első telepítés fái közül most a két cseresznye- és a két barackfa adta át helyét az újaknak, de a majdnem húsz éve ültetett, beteg őszibarackfák is csak őszig maradnak - a termésük egy sarkainál összefogott kötényben elférne. Egy kedves barátom azt írja, hogy az a legjobb, ha már semmit sem akar az ember - sem magától, sem mástól. Persze, ez már csak bizonyos koron túl lehet igaz, mert vitába szállok vele, hogy bizony, nekem még vannak akarásaim ettől, attól, de magamtól főleg.
A vasárnap versidő is, ennek örömére egy Nagy László-idézet az üzeneteim között:
"Lehet, hogy hozzád késve jöttem, lehet, hogy el se köszönsz tőlem.

Csak elmész, elzengnek a szárnyak s marad a vérhomály utánad. Érted már félig megszakadtam, tündérem, ne légy irgalmatlan. A földi szerelmet ne vesd meg, ne vidd a Semmibe a tested. Hiszek s hitemet levagdalja tündéri fintorod hatalma! Csalogatlak sírva magamhoz, te csak a halálhoz ragaszkodsz! Nappalom éjjelem tiéd lett, te csak a temetőt ígéred! Fényleni éretted akartam, te az észt rombolod agyamban! Szeretni tehozzád szegődtem, te sírkövet faragsz belőlem!"

Címkék: 2013.julius.7.