2013. július 7. – Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen,
menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami
városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az
Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te
nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt:
„Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam
nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn
úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak
örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak
örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés:

A hit továbbadása
Talán megerősítőek lehetnek Dsida Jenő: Tekintet nélkül című versének
gondolatai azok számára, akik az egykor missziós útra induló tanítványok
XXI. századi utódaiként elszántsággal, bátran indulnak, hogy a Krisztustól
kapott feladatukat teljesítsék:
„Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül. …
Mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.”
A keresztény ember feladata, hogy hitét személyes életében, az Egyházban
és a világban egyaránt megélje. Az első terület a személyes hitélet, a
bensőséges kapcsolat Istennel, amelynek legfőbb eszközei a mindennapi
imádság, Isten üzenetének olvasása és az elmélkedés. A hit azonban nem
magánügy, azaz nem mondhatom, hogy „csak rám tartozik,” hanem
kiszélesedik, s ennek megfelelően a hitélet második területe az Egyház
közössége. A Krisztus által alapított közösség tagjait a közös hit és
annak megvallása tartja össze. A hitélet vallási, közösségi szinten
történő megélését szentségi életnek nevezzük. A szentségeket, mint a
láthatatlan isteni kegyelem látható jeleit az Egyház közvetíti számunkra,
és a katolikus hagyomány szerint éppen ezért a szentségek kiszolgáltatása
lehetőleg minden esetben az egyházi közösség jelenlétében történik. A hívő
közösség azonban nem zárkózik be, nem akar belterjessé válni, hanem
kitárulkozik, megmutatja magát a világnak, felmutatja azokat az értékeket,
amelyek szerint él. A krisztusi hit továbbadása, az evangélium hirdetése,
a felnövekvő nemzedékek hitre nevelése tehát a hitélet harmadik területe,
amelyet missziónak is nevezünk a vallásos szóhasználatban. A felsorolt
három terület, azaz a hitélet egyéni, Egyházon belüli és a világ felé
megnyíló szintje nem választható el egymástól, hanem szorosan
összetartozik.
Ennek fényében már el tudjuk helyezni ezt a bizonyos harmadik területet, a
missziót, az evangelizálást, és látjuk annak viszonyait, továbbá így már
könnyebben megértjük a mai vasárnap üzenetét, hiszen az evangélium a
misszióról szól. Nézzük az evangéliumi beszámolót! Jézus missziós útra
küldi tanítványait. Miután kellő ideig tanította őket és együtt voltak
vele, aminek köszönhetően életmódját is elsajátíthatták, a Mester
elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványai az ő nevében elinduljanak és
hirdessék tanítását és mindazt, amit cselekedett. Indulásuk előtt
gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, az eszköztelenség
vállalására, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözik őket. Az
igehirdetésnek, a missziónak minden korban az a célja, hogy megismertesse
az emberekkel Krisztust, legfőképpen az ő személyét és nem csupán
tanítását, és így elvezesse őket a Krisztusban való hitre. A hit hirdetése
és minden missziós szolgálat Krisztus nevében történik. Az apostolok az ő
nevében indultak egykor útnak. Az ő utódaik, a püspökök és a papok szintén
az Úr nevében végzik az evangelizáció feladatát.
A mai evangéliumi részlet sok hasonlóságot mutat azzal a jelenettel,
amikor feltámadása után és mennybemenetele előtt Jézus missziós parancsot
ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. Különleges
hatalmat ad nekik és felszólítja őket, hogy az egész világra elmenvén az ő
tanítványává tegyenek minden nemzetet megkeresztelvén őket (vö. Mt
28,18-19). E missziós parancs teljesítése minden korban aktuális feladat
az Egyház számára, s erre idén, a Hit évében érdemes különösen is
odafigyelnünk. Érdemes feléleszteni magunkban a missziós lelkületet, az
evangelizáció szellemét és a hit hirdetésére ösztönző buzgóságot. A
történelem során többször érték a keresztényeket és azon belül a
katolikusokat olyan vádak, amelyek szerint túlságosan törekszünk a hit
bensőséges megélésére és nem vagyunk eléggé nyitottak a világ felé. A most
zajló Hit éve ennek fényes cáfolata. Induljunk mindannyian, legyünk
hitvalló és tanúságtevő keresztények!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te, miután kellő ideig tanítottad tanítványaidat,
elérkezettnek láttad az időt, hogy útnak indítsd őket és hirdessék
tanításodat. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat adtál nekik, amelyek
bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre
ösztönözték a misszióra indulókat. Te napjainkban is szeretnél eljutni,
szeretnél utat találni minden emberhez. Nekünk, a te követőidnek az a
feladatunk, hogy segítsük a találkozásodat az emberekkel. Adj nekünk
apostoli lelkesedést és buzgóságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
http://www.evangelium365.hu/