Az álmaink legnagyobb ellenségei mi magunk vagyunk! A saját félelmeink és merevségünk.

Először is az, hogy makacsul ragaszkodunk, hogy minden úgy, olyan formában teljesüljön, ahogy azt mi elképzeltük. Pedig ez soha nem valósul meg. Nem tudom felfigyelt-e már valaki arra, hogy ha képzeletben elfantáziál arról, hogy egy esemény miként fog megtörténni, az a valóságban sosem fog azonosan lezajlani. Legyen ez találkozó, megmérettetés vagy bármi. Én sokszor már játszok is ezzel. Előre elképzelek egy beszélgetést, vagy egy szituációt és amikor odakerülök biztos lehetek benne, hogy az nem úgy fog megvalósulni. Legalábbis nekem még sosem volt „pont így képzeltem” esetem.

Ez nem azt jelenti, hogy nincs haszna a vizualizációnak, a sportolók is használják, elképzelnek egy mozdulatsort mielőtt végrehajtanák, így tulajdonképp beleprogramozzák az agyukba. Viszont ha hosszú folyamatokról van szó, akkor nem várhatjuk el komolyan, hogy azok teljesen a mi akaratunknak megfelelően teljesüljenek. Sokszor ez okozza a gondot, az embereknél, hogy amit a fejükbe vettek, abból nem képesek engedni, fejjel mennek a falnak, habár ott van mellettük az ajtó.

Nem kell feladnunk az álmainkat, csak meg kell érteni azt, hogy az út legtöbbször nem arra vezet, amerre mi szeretnénk, viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez rosszabb lesz nekünk, sőt kifejezetten előnyünkre fog válni, hogy sok váratlan élmény és tapasztalat ér. Ha nem vagyunk képesek rugalmasak lenni, és alkalmazkodni az adott helyzethez, akkor ezzel csak saját magunkat hátráltatjuk.

A másik dolog, ami az utunkba állhat az a saját félelmünk. Ez megnyilvánulhat bizonytalanság formájában is, ami visszatart attól, hogy megtegyük azt, amit meg kell. Sokszor ijesztő lehet, amit lépnünk kell azért, hogy közelebb jussunk a céljainkhoz, viszont, hogy ha nem vagyunk képesek annyi erőt meríteni, hogy ezeket meg tudjuk tenni, akkor sosem fogunk elérni semmit.

Sokan vannak, akik tudják, hogy mit szeretnének, de nem merik rálépni arra az útra ami, elvinné őket oda. Hiszen a jelenlegi helyzetük, ha nem is ideális, de biztos, és ami még fontosabb, hogy ismerik minden buktatóját. Ha bármi másba fognának, akkor nem tudhatják, hogy mivel kell szembenézniük, hogy képesek lennének-e azzal is megbirkózni. Tehát még ha rossz is a helyzet, belenyugszanak abba, hogy könnyebb ezt elviselni, mint elbukni valami másban.

A sikeres emberek nem így gondolkodnak. Bíznak magukban és abban, hogy meg fogják tudni oldani a kihívásokat, amikkel szembe kerülnek. Ez nem azt jelenti, hogy akár több tudásuk lenne, kevésbé tartanának a kudarctól, csak képesek elfogadni, hogy ez bizony benne van a pakliban, és aki nem kockázta,t az soha sem nyerhet. Az élet a folyamatos változásról szól, a növekedésről, fejlődéstől, ha ebben nem tudunk, nem merünk rész venni, akkor tulajdonképpen magától az élettől félünk. A legnagyobb különbség a győztesek és a vesztesek, a sikeres és sikertelen emberek között egy döntés. Amit minden nap meg kell hozni, akár többször is. A döntés, hogy én bizony belevágok, nem adom fel, nem hátrálok meg. A döntés, hogy győzni fogok!

Pechál Péter