Aki
azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen
hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét,
akit lát? Mert Krisztus azt
parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.”
János 1. levele 4:20-21
„A farizeusok az
első négy parancsolatot dicsőítették, melyek az ember kötelességére mutatnak
Alkotója iránt. Szerintük ez sokkal lényegesebb, mint a másik hat, mely az
ember embertársaival szembeni kötelességét határozza meg. Ennek eredményeként
nagyban hiányzott náluk a gyakorlati kegyesség. Jézus megmutatta a népnek ezt
az óriási hiányosságukat, és a jó cselekedetek szükségességét. Kijelentette,
hogy a fát gyümölcseiről ismerik meg. Emiatt azzal vádolták, hogy az utolsó hat
parancsolatot az első négy fölé emeli.
A törvénytudó közvetlenül kérdezte meg
Jézust: "Melyik az első minden parancsolatok között?" Krisztus
válasza is egyenes és ellentmondhatatlan: "Minden parancsolatok között az
első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a
te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes
erődből. Ez az első parancsolat. " A második hasonlatos az elsőhöz -
mondta Krisztus -, mert abból következik: "Szeresd felebarátodat, mint
magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat" (Mk 12: 28-31). "E
két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22: 40).
A Tízparancsolat első négy parancsa ebben az
egyetlen hatalmas előírásban foglalható össze: "Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből" (Mt 22: 37; 5Móz 6: 5). Az utolsó hat a
másikban összegezhető: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt
22:39; 3Móz 19:18).
Mindkét parancsolat a
szeretet alapelvének kifejezése. Nem lehet az elsőt megtartani és a másodikat
megszegni, sem a másodikat megtartani és közben az elsőt megszegni. Ha Isten
elfoglalja jogos helyét a szív trónusán, felebarátunk is az őt megillető helyre
kerül. Úgy fogjuk szeretni, mint önmagunkat. Csak ha Istent mindenek fölött
szeretjük, akkor szerethetjük felebarátunkat elfogultság nélkül.
Mivel az összes parancsolat összefoglalható az
Isten és ember iránti szeretetben, ebből következik, hogy ennek az alapelvnek
az áthágása nélkül egyetlen parancsolat sem szeghető meg. Ezáltal Krisztus arra
tanította hallgatóit, hogy Isten törvénye nem megannyi különféle parancsolatból
áll, melyek közül egyesek nagy jelentőségűek, mások viszont kevésbé fontosak, és
büntetlenül mellőzhetőek. Urunk isteni egységben mutatja be az első négy és az
utolsó hat parancsolatot, s arra tanít, hogy az Isten iránti szeretet az összes
parancsolatával szembeni engedelmességben nyilvánul meg.” (Ellen G. White: Jézus élete, Küzdelem c.
fejezet)
Kommentáld!