Azt hiszem, hogy életünk egyik legszomorúbb pillanata az, amikor a nagyszülők
házának ajtaja örökre bezárul, hiszen amikor ez az ajtó bezárul, lezárjuk a
találkozásokat a család minden tagjával, akik különleges alkalmakkor összejöttek.
Amikor a nagyszülők házát bezárjuk, boldog délutánokat zárunk a nagybácsikkal,
unokatestvérekkel, unokákkal, unokaöcsikkel, szülőkkel, testvérekkel.
Még csak ki sem kell mozdulni a házból, a nagyszülőknél lenni az, amire minden
családnak szüksége van a boldogsághoz.
A karácsonyi összejövetelek, tele a friss sültek illatával, miközben minden évben
átfut az agyunkon: "mi van, ha ez az utolsó alkalom"... Nehéz elfogadni, hogy van
egy határidő, hogy egy nap mindent beborít a por, és a nevetés egy távoli emlék
lesz a szebb időkből.
A nagyszülők háza mindig tele van székekkel, mert sosem lehet tudni, hogy egy
unokatestvér nem hozza-e a barátnőjét, mert itt mindenkit szívesen látnak.
Mindig lesz egy termosz kávéval, vagy valaki, aki hajlandó kávét főzni.
Üdvözlöd az embereket, akik belépnek az ajtón, még ha idegenek is, mert a
nagyszüleid utcájában élő emberek a te néped, a te városod.
A nagyszülők házának bezárása azt jelenti, hogy búcsút mondasz a nagymama
és a nagypapa tanácsainak, vagy a pénznek, amit titokban adnak neked.
Búcsúzni kell az izgalomtól, amikor a konyhába lépünk, felfedezzük a fazekakat,
és élvezzük az illatokat.
Ha lehetőséged van még bekopogtatni annak a háznak az ajtaján, és valaki kinyitja
neked belülről, használd ki, amikor csak tudod, mert láthatod a nagyszüleidet vagy
az idős szüleidet, akik ott ülnek és várják, hogy adjanak neked egy puszit.
Kapcsolódó hírek:
A gyermekek világnapjára /Todorovits Rea/
Dávid zsoltára. Az én pásztorom.
Az ősz derengő homályában .
Aranyosi Ervin: Az anyai szív. Nagyon szép megható vers. Ennél szebben nem lehet megköszönni , mint ahogy a költő.