Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy
megtartassék a világ általa.”
(János evangéliuma 3.
fejezet 17. vers)
Mit
teszünk, ha megromlik az étel?
- Kidobjuk
Mit
csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó?
- Veszünk egy másikat.
Mit
teszünk, ha csalódunk az emberekben?
- Magukra hagyjuk őket.
Mit
csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?
- Nem megyünk többet.
Mit
teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?
- Abbahagyjuk az imádságot.
S
mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha
megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk,
ha újból és újból megfeszítjük?
Nem
úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem
kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik rólunk:
Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek.
Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan
mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga több
“et ér mint ti valamennyien,
mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit
szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at,
a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő
az én rózsám.” (Antoine
de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Uram! Köszönöm, hogy te nem a töviseimet nézed, amit feléd és mások felé
meresztek. Te a lehetőséget látod bennem, azt amivé kezedben lehetek.
Így segíts meglátni megtartó és megtisztító szereteted, mely megszelídíti szúrós szavaim, tetteim!
Kapcsolódó hírek:
Napi evangélium.
Túl nehéz a csomag, amit cipelned kell?