2014. október 30. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”

Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson minket, embereket. És azért halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának, s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
Jézus küldetése az, hogy egybegyűjtse a választott nép tagjait. E szándék nyilvánul meg, amikor Izrael törzsei számának megfelelően tizenkét apostolt választ magának. Az apostolok választásával tehát megkezdődik az atyáknak egykor tett ígéretek megvalósulása: Isten új népet, új közösséget hoz létre, amelyhez már nem származási alapon csatlakoznak az emberek, hanem mindenki tagja lehet, aki elfogadja Jézus személyét. Ahogyan a tizenkét apostolnak el kellett magát köteleznie a Mester mellett, ugyanúgy nekünk is hozzá kell egyre inkább hasonlókká válnunk.
Az Úr engem is arra hív, hogy csatlakozzak ahhoz az összegyűjtött néphez, amelyet ő az üdvösségre, az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.