2012. szeptember 9. – Évközi 23. vasárnap



Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a
Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva
beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a
tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette
a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata,
azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és
érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne
szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket
hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

Nyílj meg!
Az iskolai tanévnyitó a vége felé közeledett. Nyolc-tíz gyermek vonult a
színpadra, megálltak egymás mellett, és feszült figyelemmel vártak tanáruk
jelére. Minden diák, szülő és pedagógus felállt, én is, aki csak
vendégként néztem meg, hogy milyen is egy tanévnyitó az iskolában, ahol
öcsém tanít. A néma csendben a színpadon álló gyermekek valamennyien
egyszerre felemelték jobb karjukat és mutatóujjukkal az ég felé mutattak,
a következő pillanatban mindkét kezüket lefelé mozdították, ami számomra
ahhoz hasonlított, amikor a papszenteléskor a püspök az előtte térdelő
jelölt fejére helyezi kezét, majd a gyerekek jobb kezüket az arcuk mellett
lefelé csavarták. Mindenki tudta, hogy miről van szó, csak én nem értettem
semmit. Öcsém segített: A himnusz – súgta csendben – Isten, áldd meg a
magyart!, miközben a gyerekek már a következő mozdulatokat tették. Ha mást
nem is értettem az ünnepségből, a magyar himnusz szövegét ismervén azért
követni tudtam annak jelnyelvi előadását a siket és nagyothalló gyermekek
speciális iskolájában.

Már jó néhány éve történt az eset, mégis elevenen él bennem. Az alig vagy
egyáltalán nem halló emberek világában a szavaknak és a mozdulatoknak
egészen más az értéke, mint a hallók és beszélni tudók között. Ők jól
megértik egymást maguk között a sajátos jelnyelv segítségével, mi is
elbeszélgetünk egymással magunk között, de amikor ez a két világ
találkozik, amikor én, a beszélő és halló ember belépek a betegségük miatt
erre képtelenek világába, akkor én válok süketnémává, nem tudom megértetni
magamat és nem értem, hogy mit szeretnének velem közölni. A mai vasárnap
evangéliuma is e két világ találkozásáról szól, a dadogva beszélő süket és
Jézus találkozásáról, a beteg és a gyógyító, az ember és az Isten érdekes
találkozásáról. De itt nincs értetlenség, nincs semmiféle kommunikációs
zavar. Jézus érti a beteget, szavak nélkül is tudja, hogy mit kell tennie.
Félrevonja a tömegből, hogy meggyógyítsa. Furcsa mozdulatokat tesz,
számunkra furcsa mozdulatokkal érinti meg a beteg testrészeket, de a beteg
nem tiltakozik. Némán tűri, hogy Jézus hozzáérjen a füléhez és megnyissa
azt a hallásra. Némán tűri, hogy megérintse nyelvét és megnyissa száját a
beszédre. A csoda nyilvánvaló, a gyógyulás bizonyítottan megtörtént. A
korábban csak dadogva beszélő ember mindenki számára érthetően kezdett
beszélni, füle megnyílt és hallott mindent. A csoda egy új világba
léptette át, gyökeres változást hozott az életébe.

Érdemes figyelmet szentelnünk Jézus szavának. Ezt mondja: „Nyílj meg!”
Nyílj meg, te száj, és beszélj! Nyílj meg, te fül, és hallj! Ugyanazt az
erőt, határozottságot érezzük e felszólításban, mint Isten teremtő
szavában. „Legyen világosság!” (Ter 1,3) – olvashatjuk a bibliai
teremtéstörténetben, majd pedig hasonló felszólításokkal folytatódik az
elbeszélés. „Nyílj meg!” – szól Jézus erőteljes szava. Újjáteremtő,
gyógyító szó ez, amely helyreállítja rendet, miként egykor Isten rendet
teremtett a káoszból, a rendezetlenségből.

Az evangéliumi történet záró része kiszélesíti a csodában részesülők
körét. A süketnéma meggyógyul, de mellette sokan változáson esnek át.
Mintha Jézus „Nyílj meg!” felszólítása nekik is szólna, hiszen megnyílik
értelmük annak felismerésére, hogy rendkívüli dolog történt. Megnyílik
szívük, hogy Jézusban felismerjék a jótevőt, a gyógyítót. És talán a csoda
ránk is hatással van. Talán bennünket is megérint az Úr. Talán a mi bűnös
lelkünket is megérinti irgalma, hogy bűneinktől megszabaduljunk. Talán a
mi fülünket is megérinti, hogy meghalljuk tanítását. Talán a mi szánkat is
megnyitja, hogy őt dicsérjük és szeretetét hirdessük. Ehhez a csodához
csak annyi kell, hogy elismerjem gyengeségem és Jézus segítségét kérjem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Te teljes odaadással figyelsz a betegekre,
mindazokra, akik testi vagy lelki bajban szenvednek. A szeretet és az
irgalom nyelvén szólsz hozzájuk. Megérinted őket, hogy meggyógyuljanak.
Kezed gyógyítja a beteg testrészeket, irgalmad gyógyítja a bűnös lelket. A
te gyógyító érintésedet várja a testem. A te irgalmas érintésedet várja a
lelkem. A te szeretetteljes érintésedet várja a szívem. Megnyitom előtted
szívemet: érints meg engem irgalmaddal! Érints meg és segíts, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/