Mindig szerettem a tavaszt. Élet, reménység, hit..
Hogy ne szeretnéd?! Hogy ne szeretnéd a napot, világosságot, rügyek élő zöldjét, levelekét, az elso virágok mintha
irreálisak törékenységükben, madarak vídám csicsergését?!...
Igen, tavasszal érzem, hogy megmozdul a föld, él, lélegzik, mosolyog...
számomra!

Érted megmozdult-e valaha a föld?
Nem hiszed, hogy érted virágoztak ki a fák?
Hogyha nem láttad még, hogyan írják ki
neved virágaikkal, az idén biztos megteszik...
Mikor gyerek voltam, és gyerek vagyok, keresem
nevem, vagy legalább egy betüt a felhők között...
rengetegszer megtaláltam abban a végtelen kékhalmazban!?
Nem hiszed, hogy érted virrad, kel fel a nap?
Micsoda öröm, hogy veled együtt ébresztheted
fel a napot!

Akkor, amikor rendíthetetlenül hiszel valótlan
dolgokban, hiszel valamiben...
Mert annyira szeret engem az én mennyei
Atyám, hogy az égesz világegyetemet megmozdítja,
hogy számomra a legjobbat biztosítsa...
és hogyha ez még nem létezik, akkor
teremteni fog, mert Ő teremtő.

Hiszek abban, hogy a tavaszt oly célból teremtette,
hogy számomra és számodra a legjobbat biztosítsa.
Az élet évszaka és motivációja.
Új öröm és reménység lelkünkben.

A mi szívünk, az én szivem, és lehet, hogy a tied,
sokkal gyorsabban fejlődik reménységgel tele, mint a világ...
ezt jelenti embernek lenni: szabadság!
Szabadság mosolyogni egy járó-kelőnek,
sírni olyankor, amikor mindenki lát,
szabadság tántoríthatatlanul hinni a Világosságban,
mely örömet szül azok lelkében, akik hisznek...
Mm igen, számomra mozdul meg ez a föld, számomra
ébred fel a nap és nyílnak virágok....
számomra szórja szét Isten a könnyeket,
amikor harmat és tiszta eső hull,
számomra kergetőznek a felhők szétszórva történetüket,
az én történetem, a te történeted...
számomra, számodra...
mm igen, számodra olyan kék most az ég...
s ha fehér folt takarja...,
akkor is kék...
megmozdulnak a felhők és látni fogod!
Nyisd ki szemeidet, nyisd ki és csodáld Isten hatalmas alkotásait!
Ha becsukom szemem, látom azt,
Aki teremtette mindezt.
Számunkra.
Értünk mozdul meg a föld.
Most.
Érzed??

Bíró Debora