2026. április 18. – Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

est version from here

2026. április 18. – Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

Jn 6,16-21

Elmélkedés:

A tanítványok eveznek a bárkában. Jézus nincs velük, éjszaka van. A tó háborgó, a szél erős, és a táv, amit meg kellene tenni, ijesztő, mert a part távol van, s az éjszakai viharban még távolabbinak tűnik. Ismerős életkép: haladunk, de fáradtan, bizonytalanul, viharok közt, egyedül, csupán a magunk erejében bízva. Vagy legalábbis ezt érezzük, gondoljuk. És egyszer csak Jézus közeledik felénk, a vízen járva.
A tanítványok megijednek, nem ismerik fel őt, mert ki is számíthatott volna arra, hogy a Mester képes a víz tetején járni. Ekkor Jézus szól: „Én vagyok, ne féljetek!” Ez a mondat, a biblia egyik leggyakrabban visszatérő kijelentése, most új értelmet nyer. Nem pusztán bátorítás, hanem jelenlét. Jézus közel van, akkor is, amikor a sötétség, a vihar és a távolság mind az ellenkezőjét súgják.
A tanítványok „fel akarták őt venni a bárkába”. Ez a mondat kulcsfontosságú. Jézust nem elég csak látni, csupán hallgatni tanítását. Be kell engedni őt az életünkbe és a félelem bizalommá alakul át. És akkor váratlanul „partot érünk”. Nem azért, mert a vihar megszűnik körülöttünk, hanem mert Jézus velünk van.
Ez az evangélium mindannyiunk életútjáról, evezésünkről, küzdelmeinkről szól. És természetesen a Megváltóról, aki nem a távolból figyeli erőlködésünket, hanem odajön hozzánk a hullámokon át.
© Horváth István Sándor