Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv.
Ezt a mondatot most éld át, és figyeld magadban. Hamarosan érzed,
hogy a mélyén ott van az a tapasztalatod, hogy otthonod csak ott van,
ahol szeretnek. Ha valaki "hazamegy", olyan helyre megy, ahol szeretet
van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. "Itt végre jó. Hazajöttem."
Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon. Akkor
sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve. Akkor sem, ha a
saját háza, amelyet a két kezével épített. Minden ismerős és megszokott
benne, de nincs otthon benne. "Hazamenni" azt jelenti, hogy visszamenni
lényem igazi és egyetlen valóságos állapotába - a szeretetbe. Ahol
otthon vagyok.
Ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
Minden más helyen idegenben élek. A közönyben, a gyűlöletben, a
szeretetlenségben az embernek nincs hazája, mert lelkének idegenek ezek
az élmények. Az ember idegenként élhet a férje mellett, néha még a saját
gyermekei között is, ha nem szeretik. Előfordul, hogy a biológiai
anyaság kevés hozzá.
Vonatkozik ez a hazaszeretetre is. A
külföldön élők honvágyában a gyermekkoruk él, a megszokott nyelv,
ismerős házak, utcák, s olyan állapotok emlékei, amelyben szerették.
Amikor egy barát, egy feleség, vagy férj idegenné válik - vagyis
ismerem, de már nem szeretem -, idegenként élsz tovább mellette.
Az ember igazi hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett.
Kapcsolódó hírek:
Napi evangélium.