Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő – észre sem vesszük.

Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!

Elmondom, mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben – belül is. “Állítsd le magad.” Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a szorongást. Ne tervezz, ne akarj, ne remélj, ne sóvárogj. Ne is figyelj magadra. Ne gondolj a tegnapra, a holnapra, az aggodalmaidra. Csak arra, hogy MOST JÓ! LÉLEGZEM ÉS ÉLEK.

A lelked mélyéről, mint egy rejtett melegvízforrásból felbuzog valami megmagyarázhatatlan jó érzés. Éld át kéjesen és hosszan – s aztán amikor fölrebbentél, figyelj rám!

Tudod, milyen csodában voltál? Tudod, hogy örültél valaha annak az állapotnak, amikor gyötrelemmel megszülettél, s végre azt érezted, hogy a világon vagy? Amikor fájt valamid és elmúlt. Amikor sérült voltál és meggyógyultál. Amikor visszajöttél a halálból. Amikor elalvás előtt már nem érezted, hogy tested van, csak puhán lebegtél, álom és ébrenlét között? Amikor gyerekkorodban fürödtél, és jó volt hozzád az anyád vagy egy idegen. Esetleg fölfedeztél egy színes virágot. Amikor esett az eső az szürke égből s gyerekfejjel nem azt érezted, hogy: “jaj”‘ – hanem boldogan tapickáltál a buborékos tócsában és azt mondtad: “de jó!”

Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.

Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle.

Lelke legmélyén minden ember boldog – csak nem tud róla.

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv.

Bejegyete.

Szátónémária.