Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan helyre
ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az
ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.
12 És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az
égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az
ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és
Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te
utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz
nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg
utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok,
megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony,
nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor
Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen,
és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a
hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18 Reggel fölkelt
Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent
oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a
helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20 És ilyen
fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton,
amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21
és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem.
22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza
lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Kapcsolódó hírek:
Szekszárd, a nemes borok városa
Igaz történet.A TEHÉN.
Nézzünk fel Jézusra
Ma olvastam.Ézs 43, 1-3