„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.”


Pál első levele Timóteushoz 1 fejezet 15-16. verese




Pál szavai igazán megnyugtatóan hatnak rám! Teljesen el kell fogadni azt, hogy Krisztus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse. Mondhatjuk nagy általánosságban, hogy az emberek nem szeretik, ha bűnösnek titulálják őket, de legyünk ennél sokkal őszintébbek, én sem szeretem, ha azt mondják rám, bűnös vagyok. Ez részemről egy egészséges önkritika. Nem kell azonosulni ezzel a gondolattal, de talán jó volna, ha végig gondolnánk. Amikor bűnről beszélünk, akkor szeretjük kihangsúlyozni mások bűnét, és a sorrendet felállítani. Ki hol áll a bűnösség ranglistáján. Különbséget teszünk rossz és még rosszabb között. Pál itt első helyre teszi magát, mint bűnös.


Mindenki szeret győzni, mindenki győzni akar. Pál bűnösnek ismeri el magát, és az első akar lenni abban, akit üdvözít Krisztus. Barátom, akarsz-e első lenni ezen a ranglistán. Mert ennek fényében hamarabb kell elismernem a magam hibáit, mint észrevenni másokét.


Ezzel a hitvallás szerű formulával foglalja össze Pál a rábízott evangéliumot, amelynek igazságát és valóságát saját életében, olyan ellenállhatatlan erővel tapasztalt meg. Pál itt, ha nem is szó szerint, de Jézus Zákeusnak mondott szavait idézi (Lukács ev. 19,10: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”)

Átélni azt, ha egykor a bűnösök élén jártam, de most, miután Krisztust megismertem és elfogadtam az ő kegyelmét, amely által nekem üdvösségem lehet, most a megkegyelmezettek élén járhatok. Pál abszurd példája mutatja be, hogy nincs elveszett ember Isten szemében a földön, habár Pál korábban üldözte Krisztus követőit, most Jézus üdvözítő kegyelmének hirdetője lett. Jézus Krisztus átformálja az ember szívét, és ezáltal a teljes életünket. Kívánom, hogy valamennyien részesedhessünk Krisztus átformáló erejében!