KARÁCSONY
Dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. (Róm 5,2)
Már nagyon régóta karácsony a kedvenc időszakom.
Szeretem a fényeket, díszeket, ünneplést, az ünnep érzését. Valamiért
viszont ez a legrosszabb időszak is egyben. Karácsony utolsó pár óráját
soha nem tudom élvezni. Tudom, hogy mindjárt elmúlik az ünnep, és 26-tól
már minden a régi lesz. Ekkor szoktam kétségbe esni. A reményt az adja,
hogy lesz még következő karácsony is. A következő visszaszámlálás meg
is kezdődik, mikor tudom, minden nappal kevesebb van már hátra kedvenc
időszakomig.
Szerintem a tanítványok is megtapasztaltak hasonló vágyakozást.
Jézust elvették tőlük a keresztre-feszítéskor. Utána feltámadt, és
felment a mennybe, újra magukra hagyva tanítványait. De a remény éltette
őket, hogy újra meg fogják látni őt.
Mindannak a felidézése, amire tanította őket, és amiket mondott,
szemüket és szívüket a menny dolgai felé irányította. Nekünk is
hasonlóan reményre van szükségünk, ami átsegít a mindennapokon. Ez a
remény Krisztus, aki az év minden napján velünk van. Ez a remény legyőzi
a kétségbeesést, és elkísér minket addig a napig, amíg meglátjuk őt
szemtől szembe.
Imádság: Hűséges Istenünk, kérünk, bátoríts minket, amikor elkeseredünk, és segíts a benned való reménységbe kapaszkodnunk. Ámen.
A Krisztusban való remény elűzi a kétségbeesést.
Kapcsolódó hírek:
TISZTESSÉGES VÁLASZ
Ady Endre: Karácsonyi rege