Éli mondta: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból!
Anna így válaszolt: Nem, Uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam
bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. (1Sám
1,14-15)
Nagyon együtt tudok érezni a történetbeli Annával,
mivel jómagam is sokszor tapasztaltam nyilvános megaláztatást, pletykát,
félreértéseket. Jóllehet tapasztalataim Annáét tükrözik, a reakcióim
sajnos nem. Amikor ártatlanul, ok nélkül bántanak, válaszaim a dühös
bántástól a fagyos elforduláson át a sírós panaszkodásig bármik
lehetnek.
Ezzel szemben, amikor Annát bántották, udvariasan megmagyarázta a
viselkedését. Élihez intézett szavai tisztelettudóak és kedvesek.
Bármilyen éles megjegyzésem csak Éli iránti ellenszenvemet fejezte volna
ki, és nem érte volna el soha azt a hatást, amit Annáé. Amikor Anna
tisztelettel válaszolt, Élit is erre hangolta, korábbi félreértése
ellenére. Míg valamilyen könyökből odalökött válasz Élit is harsány
dühös válaszra késztette volna, ehelyett Éli kedves szavai megnyugvással
és reménnyel töltötték el Annát. Boldogan ment haza.
Képzeljük csak el, milyen hatással lehetnénk a családunkra,
egyházunkra, közösségünkre, ha a bántásokra, pletykákra vagy
inzultusokra olyan lelkülettel válaszolnánk, ahogyan Anna!
Imádság: Köszönjük Istenünk igéd példáit. Segíts olyan tisztelettudónak lenni, mint Anna volt Élivel. Ámen.
Nem számít, mások mit mondanak, vagy hogyan viselkednek, én tisztelettel és szeretettel válaszolhatok.
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK OK NÉLKÜL BÁNTANAK MINKET!
Kapcsolódó hírek:
KARÁCSONY
Ady Endre: Karácsonyi rege