Jókívánságom nektek
Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe
gyönyörű időszak köszönt be
nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz.
Ebben az időszakban érik
meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs.
Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már
nem helyénvaló.
Mintha földi hajlékunk épületét most
tetőzné be az élet.
Ebben az időszakban minden, amit átélünk -
jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -,
megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról,
hogy az ábrándozás
elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy
rendezzük be az életet,
ahogyan azt korlátozott lehetőségeink
megengedik.
Az ifjúság frissessége akkor már
elhalványodik, és az ember nem
öregedő lelke a hosszú közös élet után mind
világosabban ül ki az
arc, a szem kifejezésében. A hang, a
mosoly, a tekintet - minden
összhangba kerül az ember belső világával.
Nem reménykedünk
többé az elérhetetlenben, nem kesergünk
többé a hűtlen szerető
miatt, és megbocsátunk azoknak, akik
megcsalnak bennünket.
S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki
mellettünk állt, aki
megszeretett bennünket, aki hűséges maradt
hozzánk az élet
minden vihara és minden keserű elválása
után. S érezzük az
elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű
barátok kedves
körében. Keserű azok sorsa, akik az élet
lágy alkonyán új
vonzalmakat, új sikereket vonszolnak
hasztalanul, akikre nem
vár a meghitt otthon, amelyben
megpihenhetnek, s akiket nem
üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este
hazatérnek.
Rabindranath Tagore
Kapcsolódó hírek:
Az igaz szeretet 10 titka
T.Mary:Tanító szeretet
A drága Nagymamáknak címezve
Tatiosz: A szeretet ereje