A hamvazószerda vagy régi nevén hamvas szerda, szárazszerda, böjtfogószerda, illetve böjtfőszerda a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.
A hamvazószerda hagyománya a 12. századig nyúlik vissza. Az őskeresztények ezen a napon vezeklés gyanánt hamut szórtak a fejükre, ez volt a hamvazkodás. Az ókereszténység idejében a bűnösök fejére a püspök a templomban hintett hamut, majd nagycsütörtökig kiutasította őket a templomból.
Hamvazószerdán az előző évi virágvasárnapi barka elégetéséből származó hamuval keresztet rajzolnak a hívők homlokára. A mise előtt a pap megszenteli a hamut, majd megjelöli vele az elé járuló hívek homlokát, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu jelkép a bűnbánatra, a megtérésre, és emlékeztet az elmúlásra.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő, amikor a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. A katolikus egyházban a nagyböjt liturgikus színe a lila, amely jelképezi a liturgiában a bűnbánatot.
A néphiedelem szerint, aki hamvazószerdán hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.A régiek, hogy azokat a családtagjaikat is megvédjék a fejfájástól, akik nem mentek el a templomba hamvazkodni, összedörzsölték velük a homlokukat.
A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét" vagy "csonkahét". A hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek" vagy "zabálócsütörtöknek", mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.
Kapcsolódó hírek:
Jó reggelt kivánok mindenkinek szeretettel!
Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy az ember része a világnak
A természet szépsége
Fekete István - Hó