A legkorábbi ismert dinnyeszüret nagyjából ötezer évvel ezelőtt történt
az ókori Egyiptomban. Azért tudjuk ezt olyan biztosan, mert
hieroglifákkal is megörökítették az eseményt, illetve a fáraók
túlvilágra szánt ellátmányába is gyakorta raktak görögdinnyét. Hogy
pontosan honnan származik, azt nem tudjuk, de feltételezhető, hogy a
Kalahári-sivatag környékén van az őshazája. Hamar elterjedt azonban
világszerte, a 10. században Kínában már termesztették, a 13. században
pedig Európában is megjelent a mór hódítóknak köszönhetően. Ma már több
mint ötszáz fajtája létezik a nemesítésnek köszönhetően, így
válogathatunk kedvünkre, ha egy kis görögdinnyére vágyunk.
Amellett, hogy közkedvelt csemege volt, kezdettől fogva kiaknázták
kedvező egészségügyi hatásait is. Az ókori népek lázcsillapításra és a
szoptató anyák tejtermelésének növelésére használták, de hamar
felismerték vízhajtó és emésztést segítő hatását is. Lábadozókat is
gyakran kínáltak görögdinnyével, mert vértisztító hatásánál fogva
elősegíti a felépülést. A népi gyógyászatban a szárított dinnyemagból
főzetet készítettek, és ezzel kúrálták a vesebajt, illetve a cukorbajt.
A modern tudomány persze ízekre szedte a görögdinnyét (is), így ma már
tudjuk, hogy ezek a népi felismerések egyáltalán nem voltak
megalapozatlanok. Tudjuk róla például, hogy nagy része víz, emellett
pedig bőséggel tartalmaz vitaminokat és ásványi anyagokat, ezért diéta
idején jelent nagy segítséget, hiszen rendkívül tápláló, viszont 100g
mindössze 28 kalóriát tartalmaz. Gazdag A, B1, B2, B5, B6 és
C-vitaminban; káliumban, kalciumban, magnéziumban, valamint igen magas a
foszfor, cink, vas és szelén tartalma is. Nemrégiben derült ki, hogy
hasonló hatással van a vérerekre.
Forása:Nők lapja cáfé.
Kapcsolódó hírek:
Szeretettel
IMA