Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot!

Ma advent negyedik vasárnapja van, és a liturgia a küszöbön álló karácsonyra akar előkészíteni bennünket, amikor meghív arra, hogy az angyali üdvözleten elmélkedjünk. Gabriel arkangyal felfedi a Szűznek Isten akaratát, hogy ő az Isten egyszülött Fiának édesanyja lesz: „Egy fiút fogansz, világra hozod, és Jézusnak nevezed. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogod hívni” (Lk 1,31-32). Szegezzük most tekintetünket erre az egyszerű názáreti lányra, abban a pillanatban, amikor készségessé válik az ő igenjével az isteni üzenet számára. Vegyünk észre két lényeges szempontot magatartásában, ami a karácsonyi készületünk modellje.

Mindenekelőtt a hite, hívő magatartása az, amely Isten Szava hallgatásában áll, hogy engedjük magunkat ráhagyatkozni erre a Szóra a szív és az elme teljes készségével. Az angyalnak válaszolva, Mária ezt mondja: „Íme az Úrnak szolgáló leánya, történjék velem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Mária ebben az igenjében nem tudja, milyen utakra kell majd merészkednie, milyen fájdalmakat kell majd elszenvednie, és milyen kockázatokkal kell szembenéznie. De tudatában van annak, hogy az Úr kéri ezt, és ő teljesen rábízza magát, és ráhagyatkozik a szeretetére. Ez Mária hite.

Krisztus anyja magatartásának másik szempontja, hogy képes felismerni Isten idejét. Mária volt az, aki lehetővé tette Isten Fiának megtestesülését, „annak a titoknak a kinyilatkoztatását, melyre örök idők óta csend borult” (Róm 16,25). Valóban az ő alázatos és bátor igenje tette lehetővé az Ige megtestesülését.

Mária arra tanít bennünket, hogy észrevegyük az alkalmas időpontot, amelyben az Úr áthalad a mi életünkön, és készséges, nagylelkű választ vár tőlünk. Ő eljön, és kopogtat. Ugyanis Jézus születésének a titka Betlehemben történelmileg immár kétezer éve megtörtént, de mint spirituális esemény a mai nap valósul meg a liturgiában. Az Ige, mely Mária szűzi méhében vett lakást, karácsony ünneplésében eljön ismét, újból kopogtat minden keresztény szívében.

Mindannyiunknak válaszolnunk kell, ahogy Mária tette, az ő személyes és őszinte igenjével, miközben teljesen Isten és irgalma rendelkezésére állt. Jézus oly sokszor eljön az életünkbe, olyan sokszor elküldi angyalát, de nem vesszük észre, mert annyira belemélyedünk a gondolatainkba, az ügyeinkbe, ezekben a napokban pedig főként a karácsonyi előkészületeinkbe, hogy már nem is vesszük észre, hogy jön és kopogtat a szívünkben, befogadást kérve, Mária igenjét kérve.

Egy Szent azt mondta: Félek attól, hogy az Úr eljön. Tudjátok mitől félt? Hogy nem veszi észre, amikor eljön az Úr, és hagyja, hogy elmenjen.

Amikor azt érezzük a szívünkben, hogy jobbak szeretnénk lenni, vagy amikor megbánjuk, ami rosszat tettünk, akkor az Úr kopogtat a szívünkön. Ha tehát ilyesmit érzel, állj meg! Az Úr az. Ha érzed, hogy szeretnél közelebb lenni a többiekhez, az Istenhez, az Úr van ott. Menj és imádkozz, menj és gyónj meg, tisztítsd meg magad egy kicsit…, ez jót tesz! Jó jegyezzétek meg: Ha érzitek, hogy meg akartok javulni, akkor Ő az aki kopogtat nálad. Ne hagyd elmenni!

A karácsonyi titokban Mária mellett ott van Szent József csendes jelenléte, ahogy azt minden betlehemi jászol jelenete mutatja, miként azt itt a Szent Péter téren is megcsodálhatjuk. Mária és József példája felhívás számunkra, hogy teljes nyíltsággal fogadjuk be Jézus lelkületét, aki szeretetből testvérünkké lett. Ő eljön ebbe a világba, hogy elhozza a béke adományát: „békesség a földön azoknak, akiket szeret” (Lk 2,14), ahogy az angyalok kórusa zengi azt a pásztoroknak. Karácsony drága ajándéka a béke, és Krisztus a mi igazi békénk.

Bízzuk magunkat Édesanyánk és Szent József közbenjárására, hogy a karácsonyt valóban keresztényként, minden világiasságtól mentesen éljük meg, és készek legyünk elfogadni az Üdvözítőt, a velünk levő Istent!