Mátyás napja generációk óta él a köztudatban a mondással: „Ha Mátyás jeget talál, töri; ha nem talál, csinál.” A rövid, ritmusos szólás egyszerre sejtet reményt a tavasz közeledtére és fenyeget visszatérő hideggel.

Február 24-e a keresztény naptárban Szent Mátyás apostol ünnepe. A néphit azonban sokkal inkább időjárási megfigyelésekhez kötötte a napot, mintsem az egyházi jelentőségéhez. A paraszti gazdálkodás évszázadokon át az időjárás kiszámíthatatlanságának volt kitéve. Minden apró jel számított és életbevágó volt, amelyből következtetni lehetett a közelgő hetekre.

A „jégtörő Mátyás” alakja így vált a tél végét jelző, mitikus figurává. Ha ezen a napon még jég volt, az emberek úgy tartották: Mátyás „feltöri” a tél hatalmát, és megnyitja az utat a tavasz előtt. Ha viszont addigra már nem volt jég – vagyis enyhe idő volt –, akkor attól féltek, hogy még jön a feketeleves: Mátyás „csinál” jeget, vagyis újabb hideghullámot hoz.

Ez a kettősség teszi különösen izgalmassá február 24-ét. Nem egyszerűen egy névnapról van szó, hanem egyfajta időjárási sorsfordítóról.

A tél utolsó nagy időjárási fordulója

A népi kalendárium szerint Mátyás napja a tél egyik utolsó komoly állomása. A januári fagyok, a februári szeszélyesség után ekkor már mindenki a tavasz első jeleit lesi. A nappalok hosszabbodnak, a nap ereje érezhetően nő, mégis gyakoriak ilyenkor a visszatérő hidegek.

A tél utolsó nagy fordulója kifejezés nem véletlen. Február vége meteorológiai szempontból valóban átmeneti időszak. A hideg és meleg légtömegek gyakran csapnak össze, így nem ritka, hogy egyik nap még fagy, pár nappal később pedig már tavaszias enyheséget tapasztalunk.

A régi gazdák számára ez kulcsfontosságú volt. A vetés, az állattartás, a vízjárás mind-mind függött attól, mikor enged a fagy. A folyók jege, a kutak állapota, a föld felső rétegének olvadása meghatározta a következő hetek munkáját. Nem csoda, hogy különös figyelem övezte ezt a napot.

 

A Mátyás-napi mondás mögött egyszerű, de logikus megfigyelés áll. Ha február végén még kemény fagy és vastag jég volt, az gyakran valóban egy hidegebb periódus végét jelezte, azaz innen már nagyobb eséllyel indult enyhülés. Ha viszont addig enyhe volt a tél, statisztikailag nagyobb volt az esély egy utolsó nagyobb hidegbetörésre.