Éltető Sugarunkat várjuk a napfelkeltéknél. Hiszünk az ígéretben, amely a reggeli zsolozsmában a Benedictusból ilyen reményteljesen szól felénk:
"...meglátogat minket
felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek,
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje."
Kell-e ennél szebb napkezdet, minthogy éltető energiánkra, az Ő kegyelmi fényére gondoljunk? Lehet-e felemelőbb annál, minthogy pirkadatkor arra a békére hangolódjunk, melynek útján lépdelve könnyebben teremthető meg önmagunk belső derűje s a körülöttünk születő harmónia?
....
....
Erre a napfényes oldalra kell álnunk, ezt kell erősítenünk! Nem a hurráoptimizmus a cél, viszont a letargia sem. A fenti imában idézett "béke útja" napfényes belső tájakra vezet, ahonnan szemlélni tudjuk a jót, észrevenni és értékelni mindazt, ami előre viszi a világot.
De miként válhatunk a béke követeivé környezetünkben? Hajlamosak vagyunk a panaszra, a siránkozásra. Mostanában bárkivel találkozom, úgy tűnik, a többség két perc elteltével panaszkodni kezd. "Jól vagyok, de..." - így kezdődnek azok a bizonyos, depressziógyanús és kétségbeesettségről árulkodó mondatok. Utána pedig már jön is a hosszú panaszáradat.
A mai társadalmi helyzet valóban nem rózsás, és a családok zöme megélhetési gondokkal küzd.
....
Ennek ellenére a napfényes oldalon a helyünk, hiszen Isten a nehézségek közepette is örömbe öltöztet, és arra tanít, hogy az anygi világnál fontosabbak a lelki érékek.
....
Sajnos egyre kevesebb gyermek születik, és ennek okait kutatva feltehető a lényegbe vágó kérdés: "Spórolunk a szeretettel?!" Ki kell tárni szívünk ajtaját, be kell engedni a szeretet Fényét. Ha ezt tesszük, tompulni fog az önzésünk. Jut idő a szeretet megélésére, a melletünk élőkre, a gyermekekre is tobb figyelem, törődés öszpontosul.
A szeretet olyan, mint a jézusi kenyérszaporítás csodája: minél többen igénylik a szeretetünket, annál inkább megsokszorozódik.
Jézust éhes tömeg hallgatta. Az emberek áhították az evangéliumot, és az Úr testileg-lelkileg jóllakatta őket.
Minket is szeretetre éhes emberek vesznek körül, akik elől nem szabad a szeretetünket elzárni.
"...szeressétek egymást, tiszta szívből. Nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által." (1 Pét 1, 22-23) A szeretettel tilos spórolni. Minél többet adunk másoknak belőle, annál közelebb kerülünk ahhoz a Naphoz, a mi Urunkhoz, aki meglátogat minket a magasságból, hogy a napfényes oldalra állítson.