Sík Sándor: A keresztút

XI. Stáció

Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember Fia, Ember Fia,
Egyedül vagy a puszta végtelenben!
- Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?

Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora, -
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember Fia!

Ha fáradt, mint a holttetem
Szíved s velőd,
S egy vérszegényke gondolatra sincs
Immár erőd,
Önmegvetésbe s unalomba fúl
A küzdelem,
És elűzni a déli döghalált
Reménytelen:

Alvadt szívedben a kétségbeesés
Fel-fellobog,
Elterülnél a földön: nincs tovább!
És: nem vagyok!
Imádkoznál, de szívtelen imád
Csak káromol,
Szólítanád az irgalmas halált
És nincs sehol:

Akkor lassan elkezded sejteni,
Talán-talán,
Mit láthatott csütörtök éjjelén
A Getszemán:
Ki az, kit a Krisztus verejteke
Meg nem hatott:
Az Akaratot, amely nem a te
Akaratod.

Kiáltanál az értő ég felé,
De nincsen ég:
Felissza fúló sikolyod lehét
A semmiség, -
Akkor tudod meg, hogy mi a Kereszt
És ki az Úr,
A nagy Kereszten, ha mellette függsz
Áldozatul.

Az áldozatban ott megoldatik
Minden titok:
Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató
Felelni fog.
Ott, akkor: ,,Istenem, én Istenem!'' -
Kiálthatom.
Ott, akkor, Benne még magamat is
Megválthatom.

KERESZTÚT.

Bevezető ének:
Jertek hívek a szent Keresztútra,
Gondoljunk a szenvedő Urunkra.
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát!

URAM, KÖVETNI AKARLAK!
Uram, ebben az órában, gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején Te magad szenvedted végig ezt az utat mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsad. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért! Világosíts meg, hogy hibáimat felismerjem és leküzdjem azokat. Szent Keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája. Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.
Mária, szenvedésekben erős édesanyád, legyen kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját!

(Thomas Merton