Az árpa első kévéjét niszán 16-án, Jézus
feltámadásának napján mutatták be. Innen számoltak ötven napot a búza
első kévéjének learatásáig.
Jézus az egyik Isten országáról szóló példabeszédében e világkorszak
végét az aratással hozza összefüggésbe. Amikor azt mondja, hogy ,,az
aratás pedig a világ vége" (Máté evangéliuma 13:39), az eredeti ógörög
szövegben az aión szó szerepel, amely olyan hosszú, üdvtörténeti
korszakot jelent, amelyen belül Isten megvalósítja az arra a korszakra
érvényes programját. Az aiónra értelmezett aratás az időn túl a kor
érettségére is vonatkozik; az abban zajló pozitív és negatív folyamatok
jellegére és azok végkifejletére egyaránt.
Az Írásban több értelemben is használják az aratás képét. Az egyik
jelentéskör Isten időbeli, illetve örökkévaló ítéletére vonatkozik,
amely által megtörténik a jó és a rossz párhuzamos jelenlétének
ideiglenes vagy végleges szétválasztása. Pozitív értelemben az aratás a
népek evangelizálására vonatkozik, melynek során az emberek megtérnek,
újjászületnek, betöltekeznek Szentlélekkel, beépülnek Krisztus testébe,
az Egyházba, és spirituális emberként követik és szolgálják Mesterüket,
aki Isten uralmába, dicsőségébe vezeti be, majd emeli fel őket. Az
aratás e munkafolyamatának elindulását Jézus jelentette be földi
szolgálata idején:
,,Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé,
mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat,
hogy már fehérek az aratásra.
És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy
mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen." (János evangéliuma
4:35-36)
Kapcsolódó hírek:
FEHÉRBEN JÁRNAK
Jézus különb szolgálata.