Isten gyermekeként születtem e Földre.
Szépen megformázott, kitalált előre!
Érző lelkek közül kiválasztott engem,
s rám bízott egy álmot, öltsön testet bennem!
Én leszek szavának egyik hírvivője,
emberek élete váljon szebbé tőle!
Rám bízta a titkot, a szeretet csodáját,
vigyek fényt a létbe, a szeretet lángját! Tudta, szükség van rám, hogy hitét hirdessem,
s kapzsiság bűnébe, azért mégse essem.
Hát életre keltett és útnak indított,
szívem közepébe egy adó-vevőt rakott.
Tudom, azért vagyok ezen a világon,
hogy szívem érezzen, tapasztaljon, lásson,
s a teremtő hangját halljam, s közvetítsem,
hogy leírjam mindazt, mit rám bízott az Isten! Hirdessem a versben a szeretet csodáját,
hogy lássák meg a létben annak minden báját.
Merítsenek erőt tisztes igazságból,
amelyik felemel, s minden lelket ápol.
Mutassam: – A világ tele van szépséggel –
és aki meglátja, az sokkal többet ér el!
Aki szeretni bír, s adni mer jóságot,
megleli a Földön az élő Mennyországot. Azért jöttem el, hogy kivegyem a részem,
s mit az Úrtól kapok, átadjam egészen.
Hogy, mint közvetítő, nyilatkozni merjek,
s némely, még tudatlant, lentről felemeljek.
Kivegyem a részem az újjászületésből,
amire a világ már nagyon régen készül.
Hát én felvállaltam ezt a feladatot,
közvetítem szavát, hitet, erőt adok. Tudd, a pokol tüze itt ég lent a Földön,
amikor nem látsz át a szemellenződön,
mikor csak a gondot, bajt, az átkot látod,
mikor te teremted saját akadályod.
S elveszted a hited, istentelen leszel,
tehetetlen dühvel értelmetlent teszel,
aztán meg siratod, lelked sajog belé,
elveszett nyugalmad szíved sose lelé. Keresed az utad, s rossz irányba nézel,
újságot olvasol, vagy épp tévét nézel,
s azt hiszed, a hír mind valódi, hiteles,
s azt kapja az ember tőle, amit keres.
Belesüllyedsz mélyen a lét-ingoványba,
érzések nélküli anyagi világba.
Nem csoda fájdalmad, helyed nem találod,
élet nélkül bolyongsz, s várod rút halálod! Te sem ezért jöttél, születtél a Földre!
Jó akartál lenni, érzésekkel töltve.
Ki kellene nőni az anyagi világból,
édenkertbe lépni, a bűn mocsarából.
Keresd hát az utat, a szeretet útját,
leld meg a szeretet éltet adó kútját,
engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
életednek végre értelme lehessen!

Aranyosi Ervin © 2016-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva