Kísérjen utadon béke és szeretet,
öröm ragyogja be egész életedet!
Nyomodban is mosoly, vidám jó kedv járjon,
ügyes kezed nyomát hagyd ott a világon!

Gondolattal teremts szebb jövőt a mában,
mártózz meg naponta a jólét áramában!
Hagyd magad sodorni, hagyd magad szeretni,
legyen okod mindig vidáman nevetni!

Kísérjen utadon néhány kedves lélek,
csendüljön lelkedből szép szeretet-ének!
Akard, hogy a világ visszhangozza hangod,
legyen saját dalod, mit elő kell adnod!

Gondolattal teremts, szeretettel éld meg,
Hajolj le azokhoz, kik még ott lent élnek.
Tanulj a hibákból, akarj jobbá válni,
így növessz szárnyakat, képes legyél szállni!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Aki nem ismeri saját, szabad lelkét,
kinek ezer kétség vonja el figyelmét,
aki folyton keres, ám nem tudja, hogy mit,
s birtokolni akar, szerezni sok holmit!

Nem leli a helyét, s lelkét az anyagban,
megfelelni akar minden pillanatban,
dicséretre vágyva harcol, semhogy élne,
régi, rossz hiteket valósra cserélne!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Keresd hát utadat, segítek keresni,
amit megtanultam, el tudod már lesni.
Ha volna kérdésed, azt nyugodtan tedd fel,
mert a gondolattal holnapot teremtel!

Ma még csak ember vagy, földi testbe gyúrva,
ma még a rezgésed alacsony és durva.
Kit felemelkedni hite akadályoz,
ki nehezen jut el saját önmagához!

Mert ma az angyalok ember testben élnek,
mindent elfeledtek, s emlékezni félnek,
pedig a lelkükben, ott van a mennyország,
mert leszületéskor mind magukkal hozták.

Ne rohanj hát tovább, meg kellene állnod,
s lelkedben olvasva csendben meditálnod,
megkeresni mindazt, mit elfelejtettél,
ami megmutatja, hogy mi végből lettél?

Aranyosi Ervin © 2017-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva