Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.
Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!
Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Kapcsolódó hírek:
Mindennapra vers.
Aranyosi Ervin: Karácsonyi kívánságom
Eknéry Lakatos.Szép új hetet..!
Amikor az ember még csak fiatal.