Te vagy, Uram, a mi atyánk.
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te, Uram, te magad vagy a mi atyánk,
régtôl fogva ,,Megváltónk'' a neved.
Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról,
és hogy megkeményítsük szívünket,
ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?
Fordulj felénk újra, a te szolgáidért,
örökrészed törzseiért.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!
Színed előtt megolvadnának a hegyek,
mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét,
és ahogy a tűz felforralja a vizet.

Így neved ismertté válna ellenségeid előtt,
és a nemzetek megrendülnének színed előtt.
Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek!
Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta,
és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül,
aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.

Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit,
és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk;
bűneinkben vagyunk régtôl fogva, bárcsak megszabadulnánk!
Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha.
Elfonnyadtunk, mint a falevél,
és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket.
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet,
aki fölkelne és beléd kapaszkodna.
Mert elrejtetted előlünk arcodat,
és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk;
mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz,
a te kezed művei vagyunk mindnyájan.
Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon,
és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.
Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

( Iz 63, 16b-17. 19b; 64, 1. 2b. 3-8)

A próféta a nép nevében imádkozik, amikor már a fogságból visszatértek, Jeruzsálembe, de megoldhatatlannak látszó nehézségek előtt álltak.

Bűnbánattal gondol arra, hogy a csapást vétkeik miatt küldte rájuk Isten. Olyanok lettek, mintai elszáradt lomb, amelyen nem látszik a jövô ígérete.

Egyedül a mindenható Isten segíthet rajtuk, akit a próféta atyának szólít, s aki elég irgalmas ahhoz, hogy megbocsásson.Ámen.