A szeretet szétáradása az emberek között
A szeretettel nem bánhatok úgy, mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet mindenekelőtt a szívem tevékenysége.
Az emberi szív önmagában semmit sem tud létre hozni, hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért, megtölti azt élettel, s aztán szétáramoltatja az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre képes és nem fárad el soha.
Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is: amit az egyik oldalon felvesz - azt a másik oldalon továbbadja.
Folyamatosan. Nem pihenve...
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon nekem, hogy én is adni tudjak?
Lassan leszokunk a szeretetről, az önzetlenségről, az áldozathozatalról, egymástól elmenekülünk
- azért, mert olyan üres lett az életünk.
Pedig ma is cselekedve szerető szívek után sóvárog a világ.
Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság igájában vergődő lelkek jajszavát.
Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál...
Ma még jelen van Káin husángja, a téboly vérszivattyúja, és hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban, millió és millió vérző seb kiált kötözés után, sokasodnak a füstölgő romok, földjeinken tövis és bogáncs terem, családokon belül rombol a harag és a viszály, ítéletidők tombolnak világ szerte...
Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:
˝Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a földalatti források vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.˝
Segítsünk önzetlenül egymáson!
Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet, hogy emberibbé váljanak az emberek.
Kapcsolódó hírek:
Az igaz szeretet 10 titka
T.Mary:Tanító szeretet
A drága Nagymamáknak címezve
Tatiosz: A szeretet ereje